Hogy mára is legyen valami
Nem vagyok túl közlékeny hangulatban, de azért három dolgot is mondok. 1. Ma először megállás nélkül futottam körbe a Margitszigetet, és erre igen büszke vagyok. Igaz, így is 33 perc (egész pontosan 33:26) lett, mint a legutóbbi két alkalommal egy megállással, de számítottam rá, hogy ha nem nyújtok közben, akkor egy ponton le fogok lassulni, és ugyanott leszek időben, mintha fél percet nyújtottam volna, és tényleg így történt. A nem felületi sérült lábam egész szépen bírta, csak a végén kezdett tiltakozni, de akkor már csak kb. 100 méter volt hátra, azt már kibírta. 2. A TBBT-nek végére értem, hüpp-hüpp. Tök jól lehetett reggeli közben szórakozni rajta, mert csak 20 perc egy rész, és annyi amúgy is kell a reggelihez meg a magamhoz téréshez. De mivel elfogytak a részek, átálltam a Castle-re, amit viszont csak este tudok nézni, mert ott 45 perc egy epizód. És ma belefutottam a történelmi mélypontba. Ennyire gáz részt még nem forgattak szerintem, iszonyú volt, bár tény, hogy kínomban