A padlás (999. előadás)

 Flóra a bábszínházat már régóta ismeri (legalább másfél éve járunk, az elejétől tetszett neki), azon meg más többször gondolkodtam, vajon melyik előadásra és hány éves korában menjünk majd először színházba. Úgy alakult, hogy még nincs hároméves, és a Vígszínház ma (vagyis tegnap) esti élő közvetítése, A padlás 999. előadása lett az első színházi élménye. Amikor meghirdették a közvetítést, gyorsan vettem rá jegyet, majd töprengeni kezdtem, mi legyen Flórával - ő 8 és negyed 9 között fekszik, és fél 10-re elalszik. (Brutálisan nehezen alszik el sajnos.) Végül arra jutottunk Tomival, hogy ez egy különleges alkalom, most az egyszer bevállalhatjuk, hogy fél 10-kor fektetjük, csak még az előadás előtt meg kell fürdetni és vacsoráztatni, hogy utána egyből mehessen az ágyba. Úgy voltam vele, hogy háromévesen még nem fogja érteni, miről szól a darab, viszont tetszeni fognak neki a jelmezek, és élvezni fogja a dalokat. Így is lett. Úgy ülte végig a két és negyed órát, hogy tátott szájjal, az asztal szélébe kapaszkodva figyelt, egy pisszenés nem volt végig.

Az előadás után indultunk a szobája felé, ekkor hangzott el ez a párbeszéd:

Ő: Anya, a mesében... a mesében mit csinált a helikopter?
Én: Odarepült a padlás fölé, és lekiabáltak a rendőr bácsik, hogy "adjátok ki a betörőt, különben megostromoljuk a padlást!"
Ő: És mit csináltak a nénik meg a bácsik? El akarták kapni a helikoptert?
Én: Nem egészen. Húzták a kötelet, hogy a helikopter ne tudja felemelni a tetőt.
Ő: Elmegyek a színházba, elkapom a helikoptert, és én is kiabálok.
Én: És mit kiabálsz?
Ő: "Anya, segíts! Segíts!" Most megyünk a színházba?
Én: Most nem tudunk, be van zárva a színház.
Ő: Ha kinyit, elmegyünk?

Szerintem gyerekelőadásokra simán lehet már járni vele. Alig várom! Ez a hülye helyzet egyébként azt az elhatározást érlelte meg bennem, hogy ha vége lesz egyszer ennek az őrületnek, sokszor fogunk Pesten színházba járni akár a gyerekkel, akár csak ketten, és nem érdekel, simán kiveszek rá szabadságot is, nem fogok többet azon tipródni, hogy ajj, de megnézném, de másnap munka, nem jutok vissza ide.

Egy kis kitekintés a színházból - csak azért itt, hogy ne legyen plusz egy bejegyzés, meg mert altatás közben hangzott el:

Ő: Anya, a babának majd megmutatom, hogy kell menni. Megtanítom mászkálni a babát.

Én: Milyen babát?

Ő: Hát a testvért, a babát.

(Nem várunk kistestvért, de úgy tűnik, valaki nem bánná, ha már itt lenne :D)