LizaGazdija

Mostanában több olyat is főztem-sütöttem, amit nem szoktam, de rá kellene szokni, mert elég jól sikerültek. (Tomi szerint is.) - Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkett...

Van az a furcsaság, hogy itthon teljesen máshogy eszem, mint bárhol máshol. Sokkal normálisabban, sokkal kevesebbet. Reggel egy szelet gluténmentes kenyér felvágottal és sajttal, hozzá kakaó, ebédre egy tányér valami, amit éppen főztem (ma pl. lecsó, holnap csirkepaprikás - nem főzök minden nap, hanem két-három napra), hozzá egy pohár 100%-os almalé, utána egy sor 50-70%-os csoki, délután némi hámozott szotyi és mandula, később gyümölcs (alma mindig, mellé barack, szőlő, eper, málna, mikor mit lehet épp kapni, amit szeretek), este 7-8 körül némi sajt és kakaó. Közben két-három liter víz meg egy-két pohár pezsgőtablettás lötty, illetve cukormentes szörp, ha épp van itthon. Ez nekem elég is, és így érzem magam legjobban. Bárhol máshol vagyok viszont, irdatlan zabáláson kapom magam. Nem is értem. Nem nézek semmit, egyedül azt, hogy hagyományos kenyeret soha, sehol nem eszem. Marha idegesítő. Megkérdeztem Tomit, mit szólna, ha csütörtökön egy A farm, ahol élünkből vett receptet próbálnék...

Na, hát én idén karácsonyra elkészültem a sütéssel. Juhú! Van édes, van sós, mézeskalács nem lesz, mert elfáradtam, de majd legközelebb, vagy húsvétra, vagy valami. Kérdeztem Tomit, tekintve, hogy jó lett az édes süti, baj lenne-e, ha a sütés nélküli zserbószerű édességet nem csinálnám meg, és azt válaszolta, hogy igen. Mindig tök rugalmas, nem gond számára az újratervezés, szóval ebből a válaszból lehet tudni, hogy nagyon ízlett neki ez a süti legutóbb, úgyhogy 23-án összerakom. Mivel sütés nélküli, nem bonyolult, inkább csak azért gondoltam, hogy ellógom, hogy ne rohadjon ránk a sok süti. De pont ez a zserbós tuti ellesz egy hétig, tíz napig a hűtőben, úgyhogy no para. Olyan jól állok, hogy az valami elképesztő. Sosem volt még ilyen. Most kicsit azért vállon veregetem magam. Ha többet sosem lesz ilyen, akkor majd boldog nosztalgiával fogok visszagondolni az idei évre :D

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem. Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.) Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenki...

A csapból is az folyik errefelé*, hogy vegyél spárgát, egyél spárgát, most van spárgaszezon, és a spárga különben is milyen egészséges meg finom, ki ne hagyd. Gondoltam, oké, legyen nekik igazuk, akkor kipróbáljuk. Eddig gyerekkoromban ettem csak spárgát egyetlen alkalommal, de az akkor pont fás volt, és hát az nálam annyira no-go számba ment, hogy pl. karalábélevest sem ettem kb. 15 évig azután, hogy egyszer fás karalábé került bele. De most vettem egy köteg spárgát, kerestem hozzá szimpatikus receptet, citromot kellett rálocsolni meg nem is tudom, még mit kellett rátenni, aztán megsütöttem a sütőben. És nem mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem lenne igaz, de olyan semmilyen íze volt. Ettől elbizonytalanodtam. A következők a lehetőségek: 1. A spárgának van valami nagyon markáns íze, csak én pont kifogtam egy kevésbé jellemző eresztést. 2. A spárga mindig ilyen (ez esetben nem értem a felhajtást). 3. A spárgának van valami nagyon markáns íze, ennek is volt, csak bénán készít...

Hozzávalók: - 1 dl tej - 1 dl víz - 3 ek. keményítő - 1 tojás - 1 csipet só - pici édesítőszer - esetleg vaníliaaroma (én nem találtam a boltban, így kihagytam) - a sütéshez kókuszolaj vagy -vaj (vagy étolaj, ennél a mennyiségnél szerintem nagyjából mindegy) A recept szerint egy shakerben kell összerázni a hozzávalókat, de biztos nincs harag akkor sem, ha egy tálban, kézi habverővel vagy robotgéppel keverjük el őket. Sokkal-sokkal folyékonyabb lesz, mint hinnénk, de ettől még tökéletesen palacsintaként fog viselkedni, miután serpenyőt ért, és ízre sem mondja meg senki, hogy nem hagyományos módon készült. Én végül tripla adagot csináltam, és csak az első szakadt miszlikre, mert túl vékonyra sikerült.

Nagyon produktív napom volt. Ma is, tegnap is. Tegnap hazajöttem Bécsből, ahová vasárnap érkeztem meg, és ahol a lakótárs full beteg, és még mindig max. 17 fok lehet a lakásban. Anyuék kijöttek elém a buszhoz, ahonnan hozzájuk mentünk. Ebédeltünk, megnéztük a suli színjátszó szakkörének, a Hangyabandának a 20. születésnapja alkalmából készült DVD (videók és képek vannak rajta), meg sokat beszélgettünk. Este aztán megterveztem az utolsó kivételével a tanév összes ovis óráját, majd hajat mostam. Ez kicsit meggondolatlan volt részemről, mert reggelre már megint torokfájással és durva náthával ébredtem. Eddig sem gyógyultam meg, de legalább már csak kaparászott a torkom. De hát hajat mosni csak kell... Ma reggel korán keltem, bevásároltam, aztán sütöttem palacsintát. Tomi mondta, hogy szívesen enne, úgyhogy elkezdtem recepteket nézegetni, és találtam egy gluténmentes változatot. Kipróbáltam, és konkrétan nem érezni az ízén, hogy nem "igazi", úgyhogy meg is fogom osztani vel...

Nem valami nagy cucc, viszont meglepően finom lett. Csirkemell sózva-pirospaprikázva, sütőbe be, fél leveskockás vízben zöldbab megfőz, levében rizs szintén, kész. Sikeresen úgy intéztem, hogy mára pont ne maradjon itthon semmiféle nass, szóval se mogyoró, se sajt nincs a szekrényemben/hűtőmben, ezért úgy érzem, lekaparom a falat estig. Sebaj, délutánra még van egy almám, az majd segít valamennyit. Aztán holnap mindenképp beszerzem a nasst, mert nassnak lenni kell.

- Reggel húvéti nyulat futottam. - Utána Kitakarítottam a lakást. - Aztán sütöttem pogácsát. Gluténmentes, elsőre nagyon furának tűnt, de miután kihűlt, kifejezetten ízlett, és még puha is. Lehet, hogy ezt az útifű maghéjjal értem el, nem tudom, feltehetőleg sosem fog kiderülni. - Aztán következett egy Skype-randi :) - Utána sütöttem egy mákos bejglit is. Glutén- és cukormentes. Biztos, ami tuti, a citromhéj mellett megreszeltem kicsit a kezemet is. Azért semmi komoly, a süti is meg én is megúsztuk. A bejgli tölteléke kifejezetten ízlik, és a tészta is finom, csak megint mállik. Tény, hogy normális bejglit még sosem sikerült sütnöm, pedig ez kb. az ötödik próbálkozásom volt pár év alatt. Sebaj, nagymamakoromig még van idő :) - Elvillamosoztam az optikába, hogy nézzék meg a szememet, mennyit szárított rajta a kontaktlencse. Nem tudták megnézni, mert munkaerőhiány van, csak egy dolgozó ült bent épp a boltban, és hát nem hagyhatta őrizetlenül az üzletet, vagyis nem mehetett be a vizs...

Megkezdtem az egyik könyv újraolvasását, ma meg is csináltam a negyedét. Röviden: oh, boy. Ez még mindig nem a kedvenc részem. Amikor először olvasom újra a napi adagot (most 60 oldal Wordben), akkor még tök jó, de amikor egy-két óra múlva másodszor is nekiállok... Jóból is megárt a sok. Folyamatosan kajákról álmodozom, nem tudom, mi van velem. Én miért vagyok ennyire éhes? Ma mindenesetre finomat sikerült alkotni, chilis babot töltöttem kaliforniai paprikába, a tetejére tettem sajtot, és megsütöttem. Persze nem saját ötlet alapján, de hát annyi baj legyen. A lényeg, hogy tök jó. Tegnap vettem túrót meg epret, és tegnap meg ma csináltam délutánra krémtúrót egy-egy kiskanál mézzel. Nagyon fura itt a túró, ízre is, állagra is. Azért ehető, de már most arról ábrándozom, hogy hétvégén veszek otthon normális túrót, a fagyasztóban még van egy csomó fagyasztott meggy, és úristen, milyen jó lesz nekem. De most komolyan, én miért vagyok ennyire éhes? Mivel február 2. van, és a medvék meg ...

A mai edzés olyan jó volt, hogy itthon kipróbáltam, emlékszem-e még a step koreográfiájára, és amikor kiderült, hogy emlékszem, gyorsan leírtam, hogy megmaradjon. Minden edzés jó, de ez a mai különösen. Zene, bár ez ma pont nem hangzott el órán, de jó rá ugrálni. Ugyanitt be kell vallanom, hogy szörnyűség történt velem: kiderült, hogy tetszik egy Justin Bieber-szám. Sőt kettő is. Krisz sunyi módon becsempészte ezeket a számokat az órai zenébe, én meg csak hallgattam a dallamot, örültem, hogy ez milyen tök jó, aztán egyszer csak véletlenül megtaláltam a youtube-on, és kiderült, hogy mindkettő Justin Bieber. Hallatlan! Robin Schulz - Sugar A terem átment viccesbe. Eddig a napijeggyel be lehetett menni Krisz mindkét órájára. Nem, kezdem korábbról. Eredetileg bérlettel és napijeggyel is be lehetett menni, aztán a bérleteseknek előbb 300, később 350 forintot kellett ráfizetniük. A terem eléggé lepukkant, a többség csak és kizárólag Krisz miatt jár oda (mármint Krisz vendégei közül),...

Tegnap voltam Fruzsinál, és előkarácsonyi sütést rendeztünk. Készült citromos keksz meg almás süti, előbbi liszttel és cukorral, utóbbi zabpehellyel és édesítővel, és mindkettő nagyon finom lett. (Vicces módon annyira elszoktam a liszttől az elmúlt hónapokban, hogy konkrétan egész délután és este rossz volt a gyomrom, csak mára állt helyre. Ennek egy kicsit örülök, de féltem a karácsonyi pogácsát :/ ) Volt kuktánk is Briós személyében, aki nagyon lelkesen kóstolgatta a kekszet, amikor kapott belőle, és nem értette, miért vagyok olyan kőszívű - Marci kutya mellett megedződtem, és már nincs az a kutya, amelyik kapjon a kajámból, hiába kunyerál nagy bociszemekkel. Azért a hasdögönyözés meg a fejsimi tetszett neki :) Ja, és volt ebéd is, Fruzsi karfiolból készített pizzát - nagyon finom lett, én is fogok ilyet csinálni. Jó móka volt. Képriport következik. Pihenő kukta Keksz sütés előtt És után Almás süti :) Karfiolpizza sütés előtt (mármint a feltét megsü...

Finom. Tényleg. Nem az arcvesztés elkerülésének érdekében mondom, hanem azért, mert tényleg finom. Ettől még Budapesten az egyik első kajám a káposztás kocka lesz. Csak a rend kedvéért.

- Letöröltem az összes port. - Felporszívóztam. - Felmostam. - Ragasztottam a szekrényre tavaszi meg húsvéti díszeket.   - A falon lógó képekre akasztottam egy szép kis folyondárt, amit nyakbavalónak kaptam Gabitól karácsonyra. - Az asztal fölé ragasztottam fából készült, mini hímes tojásokat meg nyuszikákat. - A másik asztalra kitettem a csodacsibét. Ha megnyomod a szárnyát, csipog, de valami elképesztő debil hangon. Pannitól vagy Mamától kaptam egyszer a szülinapomra. Imádom. - Sütöttem pogácsát, csináltam sport szeletet. - Főztem sonkát (füstölt-főtt lapockát) meg a sonkalében tojást, meg vettem retket és tormát, ami csíp, mint az állat, pedig állítólag nem csípős. - Gondoskodtam a nyúl ajándékairól. - De nem csináltam nagytakarítást. - Nem festettem tojást, és nem is fogok most már, pedig egészen megjött a kedvem. Ez egy ilyen takarék lángon égő húsvét. De azért igyekszem örülni neki, hogy itt van.

amikor a youtube-on két zene között politikai hirdetés a reklám. Nekem egyetlen politikus se susogja már a fülembe, hogy szavazzak rá, mert ő az ász! Fúj, de undorító... Komolyan, minden villamos, busz, hirdetőtábla tele van a politikával, és akkor ha a tévéből nem is ömlik rám ez a szenny, mert évek óta nem kapcsoltam be, majd zenehallgatás közben fognak ezzel letámadni? Ezt nem kéne engedni, viszont érdemes lenne büntetni. Mennyire várom már április 6-át, te jó ég! Egy dolog enyhíti haragomat, ez pedig az, hogy elsőrangú gombapaprikást sikerült rittyentenem, ami szarvacska tésztával mennyei volt. Egészségemre!

Ma 45 percet kellett futni, ennyi idő alatt megtettem a Margitszigeten egy kört, plusz elértem a szállodáig (az majdnem az Árpád hídnál van). Azt hiszem, az egészen jó magamhoz képest. De az igazi jó majd holnap következik: akkor 3 kört kell menni, ami 15 és fél km. Kíváncsi leszek. Főztem paprikás csirkét, amit hónapok óta kívánok. Hát nem odakozmált? Komolyan mondom, egyszer csak elszánom magam, és kihajítom az edényeimet, és veszek helyettük használhatóakat. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem normális dolog, hogy ha két percig nem kavargatok valamit, amin amúgy egy csomó lé van, akkor az a lé ellenére is leég. Legalábbis amíg otthon laktam, és ott főztem, ilyen sosem fordult elő. Mindegy, azért finom lett a kaja, meg örülök neki, mert tényleg hiányzott már. Hazafelé a villamoson azon gondolkodtam, milyen ijesztő fokozatai vannak a magánynak. Van például a tanítványom, akit nem különösebben kedvelek, mert irritáló stílusban beszél velem, és szerintem annyira ő sincs oda é...

A hátam készen van, a pereckéim még nem. Nem baj, még csak négy órája kezdtem gyúrni a tésztát. Egyszerűen tényleg nem értem, miért kell nekem mindig sütni szeretetem jeléül. De közben szólnak a vadonatúj fejhallgatómban a karácsonyi zenék, és a vadonatúj körömlakkom is kiállta a próbát, egyáltalán semennyi nem kopott le belőle, pedig nem kíméltem. Ja, igen, mert anyuéknál ma megünnepeltük a névnapomat, és többek között a fejhallgatót meg a körömlakkor kaptam. Meg a gyerekektől SK szalvétagyűrűt, 3D-s karácsonyi képet, rajzokat. Meg még kaptam csokit, függönyt a bejárati ajtómra, arckrémet, méhviaszból készült díszeket. Arról nem is beszélve, hogy még Blankával is sikerült találkozni negyed órára, és tőle is kaptam csokit meg egy könyvet a kívánságlistámról, ami eléggé elöl volt, mert nagyon érdekel (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai). A tavalyi molykarácsonyra kaptam az angyalkámtól az Ars Fatalist ugyanettől a szerzőtől, és imádtam, és nagyon kíváncsi vagyok erre a regényre, úgyhogy ...

- A pénteki egész napos (de tényleg: reggel 7-től este 7-ig szünet nélküli) rohanás után elmentem Dani szülinapi bulijára, amit a Dürer Kertben rendezett. Egészen meghatódtam, amikor kiderült számomra, hogy ez nem is hangos zenére ugrálós hely, hanem beülős, iszogatós, beszélgetős. Jól éreztem magam, Dani kedvéért még egy fröccsöt is megittam (elég rossz volt, mivel utálom a bort, ráadásul olyan fáradt voltam, hogy hosszúlépés helyett nagyfröccsöt sikerült kérni, de annyi baj legyen), amit ő már el is pletykált a szüleimnek, akik nem hitték el neki :D. Csak azt nem értem, miért divat mostanában ezeken az alternatív stílusú helyeken, hogy nincs rendes világítás. Itt is ez volt, aztán másnap a Moly szülinapján is. Nagyon rossz érzés ám félhomályban nézni a szememmel, és nem is hiszem, hogy jót tesz. De a lényeg, hogy a társaság jó volt, a hangulat jó volt, csak én voltam iszonyú fáradt, ezért 3/4 11-kor elindultam hazafelé. The One with All the Feet - Van Gogh 3D kiállítás anyuval. ...

Az érzés, amikor nagyon rákészülsz, nagyon akarod, hogy nagyon jó legyen, és nagyon rossz lesz. Ja, semmi komoly, egy sütiről beszélünk, amit azzal sikerült elrontani, hogy azt hittem, 2-es fokozaton van a sütő, miközben 3-ason volt, és ez csak 20 perc után tűnt fel, amikor meg már mindegy volt. Na mindegy, azért nem dobom ki, hátha van, akinek ízlik.

Nem csodálom, hogy a kecske megzabálja a káposztát, ha nincs, aki féken tartsa. Főztem egy akkora adag káposztás tésztát, hogy ha ketten lennénk, akkor is csak a felét tudnánk megenni egy hét alatt (nyilván véletlen volt), és még így is maradt egy hatalmas adag káposztám. Miután felfedeztem, hogy nyersen is isteni finom, úgy döntöttem, amíg kitart, ezt fogom nassolni. Új kedvenc zöldségem van, bizony.