LizaGazdija

Ma töltené be, ha nem halt volna meg 70 évesen. Ennek okán olvastam róla és a műveiről egy cikket (vagy az indexen, vagy a bezzeganyán, ezt most nem tudnám megmondani), és az egyik kommentelő idézett is A Négyszögletű Kerek Erdőből egy részletet. Hát, azt mindig tudtam, hogy Lázár Ervin nagyon jó író, alsóban imádtam a műveit, gimiben imádtam a Berzsián és Didekit, amiből néha Csapody olvasott nekünk (és amit előtte már ovis koromban esti mesének felolvasott az anyukám), de azt hiszem, nem értékeltem eddig igazán. Hogy a Négyszögletűt újra kell olvasni, az 100%. Egyrészt csak sokára tűnt fel a címbeli szójáték, a könyvbeli szójáték zsenialitása meg csak most, hogy olvastam a részletet. Ehhez alsósnak még kicsi lehettem, mert csak korlátozott mértékben emlékszem szóviccekre. Lehet persze, hogy nem mostanában jön majd el az újraolvasás, csak akkor, amikor unokaöcsiknek vagy esetleg saját gyerekeknek olvasok fel, de hogy el kell jönnie, az egészen biztos. És most sajnálom csak igazán, hog

Ma váltottuk be. Az utolsó pillanatban végül úgy alakult, hogy Lizával együtt. Ettünk gyümölcslevest, ragut, sertésszűz érméket, lazacot (parajos gnocchival - nagyon finom volt, pláne úgy, hogy alapvetően utálom a spenótot), gyümölcsös fagyikelyhet meg somlóit. Valamint megérdeklődtük, milyen feltételekkel fogadnának minket, ha esetleg össze akarnánk házasodni, és esetleg hozzájuk akarnánk szervezni utána a vacsorát. (Még semmi konkrét nincs, nem volt lánykérés, semmi ilyesmi, csak körülnézünk, felmérjük a lehetőségeinket.) A kaja finom volt, Liza jól viselkedett, gyönyörűen aludt az asztalunk alatt. Két gázos húzása azért csak volt: az elején összeveszett két hatalmas méretű kutyával, akik szintén a gazdájukkal érkeztek vacsorázni (verekedés nem volt, de csúnya morgás igen), majd a végén a bejáratnál bepisilt. Persze még belül, halál jó volt ez búcsúnak. A pincér srác úgy tett, mintha nem haragudna, de azért azt gyanítjuk, nagyon nem loptuk be magunkat a szívébe. A kutyát egyébként ne

A történet ott kezdődik, ahol a Csokigyár véget ért: nyolc ember (Willy Wonka, Charlie, az ő két szülője és négy nagyszülője) repül egy liftben vissza csokigyárba. Igen ám, de egy malőr miatt az űrben kötnek ki. Szerencsére pont van ott egy űrhotel, amit az USA telepített oda, úgyhogy elsőre ott tervezik tölteni az idejüket, de az meg tele van ijesztő és veszélyes földönkívüliekkel, úgyhogy a mese első fele meneküléssel telik. A második fele a csokigyárban, ahová végül sikerül visszamanőverezni. A középpontban Willy Wonka találmánya, a fiatalító Wonka Vite áll, amiből egy szem húsz évet fiatalít az alanyon. Ez a mese is didaktikus, mint Dahlnak minden eddigi (általam olvasott) meséje, és ez a találmány több probléma boncolgatására is jó alkalmat ad. Az egyik, hogy ne szedjünk be gyógyszereket csak úgy, pláne akkor, ha kisgyerekek vagyunk. Az umpalumpák által a témában előadott rémtörténet akár még hathat is a négy-ötéves gyerekre. Gondolom ezt abból, hogy négy-ötévesen én például rends