LizaGazdija

Ma délután cirkuszban voltunk. Vándorcirkusz, ma voltak itt utoljára. Flórának ez volt az első ilyen élmény, és nagyon tetszett neki. Végig érdeklődve figyelte a mutatványokat, azt hiszem, legjobban a kutyák és a légtornász második műsorszáma tetszettek neki. Másfél éves létére gyönyörűen bírta az első két (!) órát, csak az utolsó húsz-harminc percben lett nyűgös, mert addigra nagyon elfáradt, de így, hogy felálltam vele, azt is végignézte. Számomra érdekes volt, hogy nincs porondmester, megoldják nélküle. Én otthon bírom Maka Gyuszit, csak azt nem annyira, amikor dalra fakad. (Jó hangja van, de valahogy mindig tök kellemetlennek érzem a helyzetet.) Állat már nem sok van, még a műsor kezdete előtt sétafikáltak a nézőtéren egy nyuszival, aztán volt szamaras, lovas és kutyás szám. Minél kevesebb van, annál jobban örülök, gondolom, hamarosan már egyáltalán nem lesz, bár a kutyák szerintem maradhatnának, ők láthatóan élvezik a fellépést. Ja, a hajam azért áll ilyen érdekesen, mert a...

Ha minden igaz, hat éve ígértem meg magamnak, hogy a Fővárosi Nagycirkusz minden műsorát megnézem legalább egyszer, és ezt azóta is tartom. Elvileg egy maradt ki, amikor Máltán voltam, de több nem. Tegnap is részben azért mentem Pestre, hogy megnézzem az éppen aktuális műsort. Az a különlegessége, hogy szinte minden korcsolyával a lábon történik, miután a porond helyét egy mini jégpálya vette át. A jelek szerint ezt a számomra legalábbis új megközelítést eddig főként orosz és ukrán cirkuszművészek próbálták ki, ami igazából nem meglepő. Nagyon izgalmas, hogy mindent megcsinálnak, amit egyébként szoktak egy cirkuszi előadáson, csak mindent a jégen, korcsolyával.   Azt a trendet nem egészen értem, amikor két artista van a porondon, és mindkettő egymástól függetlenül csinál két tök eltérő mutatványt, mert elvonják egymásról a figyelmet, és mivel próbálom mindkettőt követni, lényegében mindkettőről lemaradok. Remélem, erre nem sokan szoknak rá, szerintem elég zavaró. Azért van remé...

A Fővárosi Nagycirkusz új ötlettel állt elő, olyan előadást álmodott meg és állított porondra, amely egy történetet mesél el, nevezetesen a Lúdas Matyit. Most már öt éve minden műsorukat megnézem legalább egyszer, ezt sem lehetett kihagyni. Pedig érdemes lett volna. Ez ugyanis most nem sikerült, nem volt jó. Ha valamelyik színházban adják elő, kihangsúlyozva, hogy gyerekelőadás, akkor nem lett volna gondom vele. De, lett volna, de jóval kevesebb. Ez így viszont nagyon nem tetszett. Eddig egyszer fordult elő, hogy úgy jöttem ki a műsor végén a Cirkuszból, hogy hát, ez most kicsit gyenge volt, remélem, a következő jobb lesz. Olyan viszont még sosem esett meg, hogy konkrétan kiakadjak. Most már erre is van példa. A történetmesélés olyannyira túlsúlyban volt az előadásban, hogy konkrétan kb. öt cirkuszi szám fért bele a két órába, ebből egy volt a ludakat játszó légtornászok száma, a többi zsonglőrködés. Egy csomó cél nélküli elem is belefért sajnos a műsorba, például nem értettem, mi ...

Ez most olyan nap, hogy nehéz lesz a személyes naptáramba bármi jót is beírni róla. Mert van nekem egy személyes naptáram, ahová minden nap beírok egy (vagy több) dolgot, ami jó volt. Hát, ma olyan rosszul vagyok, hogy jobbára csak aludtam, koncentrációm sehol, a könyvvel nem bírok haladni, a délután jó részét alvással töltöttem, és most is legszívesebben elmennék aludni, csak hát kéne haladni a könyvvel, plusz kéne még pályázgatni is, hátha mégis lesz munkám egyszer végre már. Úgyhogy akkor elmesélem inkább a cirkuszt. Szombaton voltam, és ebben a mostani műsorban a Cirkuszfesztivál versenyzői lépnek fel. Gondolom, ez úgy volt, hogy még a fesztivál előtt leszerződtették a szereplőket, mert nem azok vannak itt, akik a legjobb helyezéseket érték el, hanem van ilyen is, olyan is. Ez egyébként tök mindegy, mert mindenki vérprofi, akár kapott helyezést, akár nem. Nem emlékszem, voltam-e már úgy a Cirkuszban, hogy ennyire üres volt, mint most szombat este 7-kor. Nem is értettem, de úg...

Pénteken sikerült a 37 oldal végére érni kétszer, de másodszor már nagyon nyögvenyelős volt, szóval abból a 74 oldalból egész napos elfoglaltság lett. Jó, nem, mert ebédeltem is, sőt ki is takarítottam a lakást, mielőtt hazajöttem. Telekocsival jöttem, egy ideig utoljára. Azzal kezdődött, hogy a pasit nem engedték el a munkahelyéről, és bár fél óra késére számított, végül ahhoz képest is késett még húsz percet. Erről nyilván nem tehet, de egyrészt kellemetlen volt, mert semmi kaja nem volt itthon, és izgultam, hogy nem érünk haza 10 előtt, és már minden zárva lesz, másrészt kicsit hideg volt, fáztam, harmadrészt a pasi teljesen kiakadva érkezett meg, és mivel a családjához tartott hazafelé, jól belehúzott, hogy minél előbb odaérjen. 140-nél mindkét kezét levette a kormányról, és fülhallgató bogozgatásába kezdett, többször is telefonált, és többször játszott leszorítósat. (Ráment az előtte haladóra úgy, hogy szerintem 30 centinél nem volt több a lökhárítók közt, ezzel lehúzódásra ké...

A 11. Az "A" műsort láttuk ma Danival (van még "B", ifjúsági és egy gála/eredményhirdetés, utóbbit majd a Cirkusz honlapján elolvasom), és nagyon tetszett, nagyon szép volt. Ja, és volt izgalom is bőven. Voltak esések, besült mutatványok, miegymás, de szerencsére senki sem sérült meg. Akadt egy-két dolog, amit még mindig nem értek/nem szeretek (pl. azon duók, ahol az egyik mindenféle életveszélyes mutatványokat ad elő, a másik meg közben riszál és mutogatja a formás lábait ezer wattos vigyorral, vagy pl. a lovas számok), de ennél sokkal több volt az, amit mindig is szerettem, vagy most pont szerettem (pl. az amerikai légtornászok, az orosz kötéltáncos, az ukrán hintások, a ghánai zsonglőr, a magyar erőemelők, és utóbbira példa a bohóc, mert ez a mai nem idétlen volt, hanem aranyos, humoros, szerethető figura). A nap amúgy a tuningolás jegyében telt, mert kicsit fárasztó/nehéz hét volt ez a mostani, kicsit szomorúan végződött, és akkor ma csupa olyat igyekeztem csi...