LizaGazdija

Flóra már meggyógyult, nekem szerintem még készülőben van egy arcüreggyulladás, de remélem, hogy rosszul érzem. Mindenesetre úgy voltam vele, ne dekkoljunk itthon szép időben, amikor ráadásul ezer program van a városban, úgyhogy magamra kötöttem a gyereket, aztán kimentünk Schönbrunnba. Mint később kiderült, idén először rendezték meg ezt a "családünnepet," hát, leesett az állam, mennyire profi lett így első nekifutásra. A téma a környezetvédelem és a fenntarthatóság volt, ehhez kapcsolódtak a standok. Minden standnál volt valamilyen kihívás, pl. ki kellett rakni egy puzzle-t, megfejteni valamilyen feladványt, és minden család kapott egy pecsétgyűjtő lapot, ahová öt pecsétet kellett összeszedni (a saccra hetven-nyolcvan bódéból), és akinek ez sikerült, az a családjával ingyen bemehetett a pálmaházba és a labirintusba. Ez elég jó ajánlat, szuper motiváció a nagyobbacska gyerekeknek, gyűjtögették is lelkesen a pecséteket. Voltak még társasjátékok, több helyen arcfestés, egy...

Megbeszéltük, hogy mostantól minden héten elmegyünk valahová kettesben, és megkérjük a nagynéniket vagy a nagyszülőket, hogy addig vigyázzanak Flórára. Az első ilyen megmozdulás két hete volt, amikor anyuék jöttek. Szombat délelőtt koriztunk, aztán sétáltunk egy nagyot a Ringen. Nagyon jólesett. Az is, hogy Flóra simán elengedett minket: mosolyogva integetett, és egy jajszava sem volt, amiért otthon maradt. Persze rajtunk kívül a szüleimet ismeri a legjobban, velük találkozik leggyakrabban, bízik bennük, szereti őket. Még aludt is anyunak, amin én teljesen elámultam, mert általában ragaszkodik hozzám ilyenkor, de nagyon örültem, hogy így alakult. A második múlt csütörtökre esett, amikor is ebéd után elhúztunk mozizni. Megnéztük a Rontó Ralph második részét. Németül. Én mindig mindent angolul akarok nézni, Tomi meg németül (vagy magyarul), és mivel most csak a német nyelvű vetítés időpontja volt jó, hamar eldőlt, mi legyen. Csodálatos módon most először nem zavart, hogy németül besz...

  Tomi karácsonyra két jegyet kapott tőlem erre az előadásra, a péntek 4 órásra. Még karácsonykor lefixáltuk, hogy Tomi húga vigyáz majd addig Flórára - direkt úgy választottam ki az időpontot, hogy altatásra tutira hazaérjünk. A műsor hetében, szerdán aztán telefonált Timi, hogy mivel előző hétvégén hazament, és hétfőtől sorban mindenkit kiütött egy jófajta vírus, és szerdára ő is sorra került, nem fog tudni vigyázni Flórára, de még csak vissza sem tud jönni Bécsbe, annyira rosszul van. Ez neki is pech, nekünk is - egy éve nem voltunk kettesben sehol, ez lett volna az első alkalom, szóval kicsit azért elszomorodtunk*. Megkérhettük volna még Tomi másik bécsi húgát, aki szintén otthon volt, és szintén betegen feküdt egész héten. Vagy az anyukáját, hogy jöjjön el hozzánk, de nem mertük, meg ő sem mert volna jönni, mert bár nem volt beteg, de egy rakás beteget ápolt, szóval lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb kitör rajta is. Ki is tört, konkrétan csütörtökön. Az én szüleim ne...

Tominak most a péntek szabadnap, és a héten nekem is az lett, mert Ausztriában december 8. ünnep, plusz Tominak átpakolták kicsit a beosztását, így felszabadult a szombatja. Ezt kihasználva pénteken hazamentünk Pestre, aztán ő tegnap jött vissza, én meg ma. Pénteken voltunk a Cirkuszban, megnéztük a Csodagömb című előadást, ami ismét nagyon igényes, nagyon szép, nagyon tetszett. Egyetlen apró problémám volt vele, hogy szerepeltek olyan állatok, akik szerintem ezt a szereplést nem szeretik, de tényleg látszik a Cirkuszon, hogy igyekeznek minimálisra venni az állatos számokat, és ha mégis bekerül egy-egy, az is inkább kutyás, a kutyák meg szeretnek játszani. Most is készült rengeteg kép, majd mutatok, csak nem most. A Cirkusz után elmentünk a Móriczra szakadó esőben, ott találkoztunk Rékával, aki még nem ismerte Tomit, mert nem volt az esküvőn. Most bepótoltuk a megismerkedést, és szerintem jól sikerült. Rékától nászajándékba egy Feldobox élménykupont kaptunk, amelynek keretében vala...

Olyan elmaradásom gyűlt fel most már, hogy hajjaj. Szóval akkor kivonatolom az eseményeket. Múlt szombaton otthon tébláboltam fel-alá egészen fél 9-től 1-ig, mert mindenfélét be kellett szerezni. Egy része karácsonyi ajándék, másik része ahhoz alapanyag, harmadik része sarok nélküli csizma (igazi megváltás, már nagyon vágytam rá). Közben megnéztem az Észt Intézetben egy észt illusztrátor ötlete nyomán létrejött kiállítást, ahol az illető hölgy és mindenféle országból származó ismerősei Alice-képeit állították ki. Még december 16-ig megtekinthető a Deák tértől egy köpésre, ha valakit érdekel. Két kép ízelítőül:     Kora este elmentem a Moly-szülinapra, ahol majdnem az összes kedvenc programpontomon részt tudtam venni. A program kettőkor kezdődött, én fél ötre értem oda, szóval azért volt miről lemaradni. A torta-szépségversenyt elmulasztottam, de a győztest azért még bőven meg tudtam kóstolni, finom is volt. Utána következett a tombola, amire minden évben két jegyet szokta...

Kedden Bödőcs-est volt, naná, hogy elmentünk rá. Nekem ez az első élő standupom volt, Tominak a harmadik. Az esemény nyolckor kezdődött, amikor is megjelent a színpadon Edu, akit még sosem láttam-hallottam fellépni, mert sokkal előbb befejeztem a tévénézést, mint ahogy ő bekerült a Dumaszínházba. Na, hát, biztos gonosz dolog ilyet mondani, de nem veszítettem sokat. Határozottan nem tetszett a srác - kissé neurotikusnak éreztem, és úgy éreztem, akadályoz a mondanivalója megértésében a hadarás és dadogás. Valamint amit hallottam, azt sem éreztem különösebben viccesnek. Szerencsére kb. fél óra elteltével felbukkant Bödőcs, aki humoros is, jó előadó is, így nála már felhőtlen volt a szórakozás. Két témáját értékeltem különösen, az elején a politikusok fikázását (bőven megérdemli mind), a közepétől meg a gyerekneveléssel kapcsolatos meglátásait. Nagyon poénnak tűnik az a hasonlat, hogy totyogós gyereket nevelni olyan, mintha egy folyamatosan LSD hatása alatt álló, repülő emberrel próbál...

Kedden voltunk a 2Cellos koncertjén. Tomi egyik húgától hallottunk róluk, rájuk kerestünk a youtube-on, megállapítottuk, hogy tök jók, majd észrevettük, hogy jönnek Bécsbe, és vettünk jegyet. Két csellós srác a "főattrakció", és az az érdekességük, hogy nem komolyzenét játszanak, hanem mindenfélét, film- és popzenét, egészen rockos dolgokat is. A srácok elég humorosak is, főleg az egyikük (nevüket sajna nem tudom), ő pl. ilyeneket dobott be, hogy "a következő szám gyönyörű, mindig meghatódom, amikor hallom, ahogy játszom." A Tűzszekerek zenéjével nyitottak, ami véletlenül pont anyuék zenéje volt az esküvőn 27 éve, úgyhogy kicsit meghatódtam tőle.   Tavaly Márton-nap környékén elmentünk libázni Schönbrunnba (van egy étterem a kastély mellett), és Tomi idén felvetette, legyen ebből hagyomány. Így aztán ma megint sor került a Márton-napi libázásra, csak most egy másik étteremben, és most nem negyed libát kértünk, mert az tavaly brutális adagnak bizonyult, ha...

Befejeztem a fordítást :) Még kétszer el kell olvasnom a regényt, csinosítgatni, javítgatni, de aztán már mondhatom, hogy készen van. Németh Juci - Nékem csak Budapest kell (Sarkadi Bence bevezető zenéje) Ezt azzal ünnepeltem meg, hogy elmentem a Karlsplatzra, ahol mától vasárnapig, minden nap délután 2-től este 10-ig van a Buskers Festival, az utcai művészek fesztiválja. A Bécsi fekete című blogon találtam, ahol a szeptemberi ingyenes programokat gyűjtötték össze egy posztban, és amikor megnéztem a program honlapját, már biztos volt, hogy megyek. Hat "színpad" van, de azt, hogy mikor ki hol és mit csinál, csak akkor tudod meg, ha veszel műsorfüzetet. Jó, egy euró, szóval azért nem durva. Meg adott napra ki van ragasztva az infópultra a beosztás, csak tervezni nem lehet vele a többi napra. Hatkor értem ki, úgy voltam vele, két órát elsétálgatok, aztán hazajövök. Végül is három órát sétáltam, mire elfáradtam meg fázni kezdtem. Annyi mindent láttam, hogy szerintem ...

Könyvbemutatón jártam. Ez nem gyakori esemény az életemben, de Máté Angiról és a történeteiről már annyit hallottam, és mindig csak jót, hogy nem lehetett kihagyni - mindenképpen ki kellett használni az alkalmat, hogy láthatom élőben. Ha már mentem, olvastam tőle szöveget, és éppen a Mamóra esett a választásom, mert azt dicsérték legtöbben a molyon. (A moly erre is jó, így végre legalább neveket ismerek a kortárs irodalomból, ha az olvasásig nem is sűrűn jutok el.) A Mamó nem hosszú történet, egy óra alatt el lehet olvasni, de varázslatos. Egy hétéves kislány életéről szól, akit történetesen Anginak hívnak, és arról, hogyan élt kettecskén a Mamóval élete első néhány évében. Sok rövid fejezetre tagolódik a könyv, mindegyik fejezet egy emlék, és mindegyik emléket a kisgyerek szemén keresztül látja az olvasó. Kifejezetten vidám emlék nincs köztük, mert ami az lehetne, az is inkább keserédes, de mindegyik különleges valamiért, és mindegyik szépen bemutatja a gyereket meg az ő gondolkodását...

Voltam egy előadáson kedden Éva nénivel, ahol Popper Péterről volt szó, legalábbis részben. Az elején levetítettek egy vele készült beszélgetést 1992-ből (vagy 1993-ból, végül nem derült ki), ami azért volt érdekes, mert az elhangzottak jó részét akár most is mondhatta volna, ha még élne. A második felében egy barátja beszélt róla, és ekkor is derültek ki érdekes dolgok, csak ez a rész kicsit vontatott volt. Részleteket nem mesélnék, a lényeg, hogy Popper szimpatikus ember volt, és jókat mondott. Amit furcsálltam kicsit, az az, hogy a videón, 58 évesen önteltnek tűnt, miközben a PPK-s előadásán, 75 évesen egyáltalán nem éreztem annak, távolról sem. Két dolog lehet. Vagy rosszul érzékeltem a személyiségét a film alapján, vagy 17 év alatt megbölcsült, ennél fogva elmúlt belőle az önteltség. Nem tudom, melyik igaz a kettő közül, nem is fogom megtudni. Egy a lényeg: ez egy jó program volt, és lehet, hogy kéne kutatni az előadásai videói után, hogy ne csak olvassam őket a Lélekrágcsálókban,...