LizaGazdija

Lengyelországban szentségtörő könyveket égettek papok, de szép is ez! Több Harry Potter-kötet is bekerült a szerencsések közé, mert a varázslást népszerűsíti a gyerekek körében. Visítok. A vízen járás, a víz borrá változtatása, a tenger kettéválasztása, a kézrátétellel gyógyítás, a csodatételek, a feltámadás - ezeknek ellenben semmi közük a varázsláshoz. Meg az is lehet, hogy nem lenne hülyeség kicsit elmélyedni a történelemben, utánanézni, mikor és kik szoktak könyveket égetni, esetleg olvasni egy kis Heinét.

Vagy hát kislány. Már a kisgyermekkorban járunk. Vacsorázik, én tépkedem neki a falatkákat a zsemléből, és odatartom elé, ő meg, miután lenyelte az előzőt, vagy odahajol, és úgy kapja be, vagy a kezével a szájához irányítja a kezemet. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a mutatójjam második ujjpercét kapja be, és huncutul vigyorog. Nevetek, ő is nevet, és még párszor megismétli ugyanezt. A gyereknek van humora. A pelenkázás egy pankrációval ér fel hetek óta. Minden egyes alkalommal a hasára fordul, amint a hátára fektetem, és már ül is. Ha nem hagyom neki, akkor vörös fejjel sikít, dől a könnye. Baromi idegesítő. * Tegnap kipróbáltam egy új módszert, miután az érvelés és lelkére beszélés nem hatott: amint sírni és tekeregni kezd, én is indítom a műsírást, és zokogva kajabálok ilyeneket: "Jaj, jaj, de szörnyű, tisztába akar tenni az anyukám, ez iszonyú, nem lehetek egész nap koszos pelenkában, és pelenka nélkül sem, borzalmas, jaj, jaj, ezt nem lehet kibírni!" Ettől e