Fogzás
Jön a foga. Nagyon jön. Most már tele van vörös huplival az ínye, és felül az első két fogacska éle látszik is, bár azt nem tudom eldönteni, áttörték-e már az ínyét. Mindenesetre nem egyszerű ez szegénykémnek, pénteken hőemelkedése volt, egész nap bújt meg aludt, nem volt kedve semmihez, szombaton nem tudott aludni, nagyon sokat sírt éjjel, ma meg egész nap ment a hiszti. De valami elképesztő dolgokon. A kedvencem az volt, amikor lapozgatta az egyik vastag, kemény lapokból álló babakönyvet, és szeretett volna még egyet lapozni, csak már nem volt hova, mert az utolsó oldalhoz ért, és hiába volt vastag az a lap, attól még csak egy volt - erre zokogásban tört ki, rázta a fejét, csapkodott. Nem könnyű a babaélet, az biztos. De építettem neki egy tök magas várat a száz kockája kb. feléből, és attól kicsit megvigasztalódott. Meg amikor kiborogatott mindent az alsó konyhaszekrényből, az is feldobta a napját. Utóbbit mutatom.