LizaGazdija

hogy még mindig én vagyok az, akit a tornaórán utoljára választanak, és jelenleg nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amely szerint nem egyedül fogok megöregedni. A hangulatomon az sem segít sokan, amikor rám förmed A Helyen valaki, aki pont kussoljon, vagy legyen nagyon kedves, de ne förmedjen rám,  amiért vissza merek kérdezni*. Nagyon-nagyon elegem van, és nagyon-nagyon el vagyok keseredve. Semmihez sincs kedvem, még sírni sem. Úgyhogy akkor fordítok egy kicsit, hogy ott is lássak párokat, aztán talán nézek Jóbarátokat, hogy ott is lássak párokat. Elcseszett egy ember vagyok, csak azt nem tudom, hol van bennem a hiba. *És nem érdekel, hogy ott van-e már hét órája. Majd küldöm neki szeretettel a Facebookon azt a bölcsességet, miszerint mindig mindenkivel legyünk kedvesek, vagy legalább normálisak, mert nem tudhatjuk, mi marja belülről. Azt a bunkó mindenségit, basszus.

Ugyanaz a konferencia volt ez, mint tavaly augusztusban. Gyermekírók és Illusztrátorok Szekszárdi Tanácskozása, ezen a címen fut. Az idei volt a huszonegyedik, szóval nem mai csirke már ez a program sem. Vannak róla képek , néhányon én is rajta vagyok, mind fenomenális, kivéve ez , amin tökre tetszem magamnak. (Most az, hogy a többiek nem feltétlenül szeretik magukról ezt a képet, nem lényeges. Most önző vagyok, és kész.) Idén nem tartottam előadást, mert csak az első napon voltam ott, és az előadásokat a másodikra szervezték. Teljesen más volt a program felépítése, mint tavaly, de nagyon érdekes és nagyon jó volt, tetszett. Reggel busszal vittek le minket Szekszárdra a Keletitől, ami nagyon szuper, tavaly még egyénileg kellett megoldani az utazást, ami kicsit macerásabb volt, bár mindenki megoldotta és túlélte. Az meg egy dolog, hogy a busz a meghirdetettnél fél órával érkezett meg a pályaudvarhoz, és fél órával később is indult. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy külföldi vendégek