LizaGazdija

Van ez a srác, akivel egy hónapja nem beszéltem, mert nem írt vissza a legutóbbi üzenetemre, én meg nem teperek senki után, utána meg főleg nem. A hosszas hallgatást tegnap megtörte egy üzenet. Megkérdezte, mi van velem, én meg elmeséltem. Erre ő, hogy éppenséggel el lehet menni külföldre, de jól gondoljam meg, mert a gondolataim velem mennek, és nagyon nehéz más országban beilleszkedni, viszont annál is nehezebb visszailleszkedni az itthoni környezetbe, mert ugrik a munka, lényegében ugranak a barátok, és szerinte én ezeket a megpróbáltatásokat nem tudnám jól kezelni, mert nem olyan lány vagyok. Ja, jó.

Mintha már az első résztől kezdve menő lenne, így reklámozták az új sorozatot, aminek a címe Friends With Better Lives. James Van Der Beek az egyik főszereplő, ami a kilencvenes évek Dawson-rajongó tinilányai számára nagy vonzerő lehet. Megnéztem belőle az első négy részt (eddig összesen hatot adtak le). Elég szörnyű. A címnek semmi köze a történethez, nem derül ki, hogy mindegyik barát irigykedik a másikra, pedig meg lehetne oldani, mert aki elvált, biztos irigyli azt, aki boldog házasságban él, aki meg boldog házasságban él, biztos irigyli azt, aki most jött össze a párjával. A poénok már mind szerepeltek más sitcomokban, nem egy szó szerint elhangzott a Jóbarátokban és/vagy a HIMYM-ben, és akkor én csak ezt a két vígjátéksorozatot láttam elejétől a végéig, ki tudja, hányszor elcsépelt viccek ezek valójában. A szereplők bénák, mind a karakterek, mind a színészek. Egyedül Kate szimpatikus, ami elég röhejes, ha azt vesszük, hogy neki kellene a legantipatikusabbnak lennie. Gondolom,