LizaGazdija

Amikor már tök rossz volt, akkor a Cserpesben jelentős kedvezménnyel kaptam meg a kakaót a túrós táskával, ráadásul olyasvalakitől, akitől nem számítottam rá, és amikor megkérdeztem, miért, ez volt a válasz: "Mert örülök, ha [hogy?] itt vagy." Aww, so sweet! Jó, hát fél percen belül elbőgtem magam, úgyhogy sikerült sírva hazajönni (lefelé görbülő száj, patak könny, szóval azért nem ordítva bőgök ilyenkor), de előtte még meg tudtam köszönni neki, és ki is értem az üzletből, úgyhogy erről az illető nem tud, ami jobb is, mert tuti őrültnek nézne.

- Olyan ideges vagyok, hogy nem tudok mit csinálni már magammal. - Szétfagy kezem-lábam. - Ráz a hideg. - Sírhatnékom van. - Utálok mindenkit. - Ezt a pontot végül inkább cenzúráztam. Nagyon-nagyon rossz, és még a hóeséstől sem lesz jobb a kedvem, pedig nagyon-nagyon szeretem a havat. Azt hiszem, erre mondja a művelt angol, hogy shoot me now.

Már csak egy feladata van: megmaradni hétvégéig, hogy mehessek csúszkálni a Normafára.