Március 15. az ország szerencsésebb felén
Még mindig vannak, akik tegnap délután óta az autópályán ülnek a kocsijukban vagy a buszon, két baba született eddig a várakozás közben, és a veszteglőknek már jól tele lehet a hócipőjük a hóval meg a szervezettséggel is. (Gondolok itt arra, hogy reggel kezdődött csak a mentés, pedig tegnap délután kezdődött a gáz.) Arról nem is beszélve, hogy akik otthagyták a kocsijukat az úton, hogy elmehessenek melegedni, azoknak a kocsiját feltörik, szuper. Én viszont vagyok olyan mázlista, hogy nem akartam elutazni a hosszú hétvégére, ezért nem kell két napot az autópályán töltenem a farkasordító hidegben. Amikor reggel felkeltem, úgy ültem le a géphez, hogy na, mostanra biztos jobb a helyzet, biztos már egy csomóan hazajutottak. Miután magamhoz tértem a döbbenetből, amit az okozott, hogy a helyzet konkrétan csak romlott azóta, hogy elmentem aludni, kinéztem az ablakon, és láttam, még szakad a hó itt is. Aztán amikor elállt a hóesés, döntöttem: idén nem voltam csúszkálni a Normafánál, pedig éve