Tegnap itt aludt Marci. Este hoztam át, az esti séta után elmentem edzeni, majd hazatérve nagy megelégedettséggel konstatáltam, hogy távollétemben a kutya nem mászta meg a galériát. Reggel aztán arra ébredtem, hogy a matracom mellett fekszik és alszik. De nem kezdett el vegzálni, csak ott szuszogott. Lefényképeztem (nem lett jó kép, mert félálomban voltam még), erre felébredt, kicsit vakartatta a hasát, aztán mindketten visszaaludtunk. Amikor viszont megszólalt az ébresztőm, akkor nem volt kegyelem: fölém tornyosult, vadul csóválta a farkát, összenyalta a kezemet (mert tudja, hogy nem viselem el, hogy arcon nyaljon), szóval a fejemen ugrált, hogy keljek már fel. Mondtam neki, hogy sajnos én még meg fogok reggelizni, mielőtt levinném, de azt már nem bánta: abban a pillanatban, ahogy lejöttem a galériáról, ő teljes mértékben megnyugodott. Vagyis a kutya még mindig azt hiszi, hogy vekker, és még mindig nem szégyelli, hogy fel tud mászni a galériára, ha akar.