Bécs nehéz
A feladáson gondolkodom. Tényleg teljesen kilátástalannak érzem a helyzetemet, és nagyon fogy a pénzem. Persze, most volt munkám két és fél hétig, kellene is, hogy kapjak kb. 630 eurót november 10. környékén, de azt nem lehet tudni, meg fogom-e kapni, lehet, hogy kiszúrnak velem, és nem kapok egy buznyákot sem. (Ebben az esetben persze nem fogom hagyni magam.) A tudásom, a végzettségem, a szorgalmam meg a kitartásom Ausztriában erre elég, hogy egy sportfogadási iroda kasszájában üljek, szaros vécét pucoljak, csikket szedegessek, és tűrjem, hogy iskolázatlan, játékfüggő emberek úgy beszéljenek velem, mint egy utolsó senkivel. Vidám. Ja, nem. Biztos nem véletlenül vagyok a végletekig elkeseredve. Két állást találtam eddig, ami tényleg nekem való lett volna, mindkettőnél voltam első körös interjún, aztán azóta se kép, se hang, illetve az egyik hely múlt hét közepén még kért egy angol nyelvű önéletrajzot, aztán azóta is mélyen hallgat. Ezen a helyen 3 hete voltam interjún, a másikon 2 hete