LizaGazdija

 A gyerek időnként azt játssza, hogy "nem csinálom, amit mondasz, majd akkor csinálom, ha apa mondja". Nem zavar különösebben, nem is szokott nyerni ebben a játszmában, csak nem értem, ez honnan jön neki, amikor pedig következetes és szigorú is vagyok. (Nincs nálunk drákói szigor, de vannak szabályok, amiket be kell tartani, valamint amit mondok, az úgy lesz, akár olyat ígérek, amit szeretne, akár a háromig számolok kezdetű játékról van szó.) Ma délután éppen altatni próbáltam, illetve feküdtem mellette a félhomályban, és reméltem, hogy csak elalszik már valamikor. Kb. fél óra után közölte, hogy fölkelünk, mire én mondtam, hogy nem, mert eddig még nem pihent egyáltalán (egy darabig szövegelt, aztán átlapozta a Humans című könyvemet, amit az ágyon hagytam), mire kipattant az ágyból, és széles vigyorral az arcán mondta, hogy akkor alszik, ha apa mondja. Erre én felálltam, válaszoltam, hogy ilyet nem játszunk, jöjjön szépen vissza, kell egy kicsit csendben feküdni. Nekiállt mene

Jól indult, Flóra 2. születésnapja után visszamentem dolgozni a régi munkahelyemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Két régi kolléga maradt ott az összesen 12 fős csapatunkból, azóta még kettő visszajött, így már öten vagyunk a régi csapatból. Hamar visszarázódtam, majd hamar jött az első karantén, ami nagy szívás volt több szempontból is: majdnem kétszer annyit dolgoztam egy nap, mint amikor bejártunk, Flóra nem értette, miért nem vele foglalkozom, ha itthon vagyok, ezért az első hetekben fél délelőtt verte az ajtót zokogva, hogy "ajaaa, gyejeee, ajaaa!", borzasztó volt. Ezen kívül szétesett a napirendem, ami nagyon rosszat tett a fordításnak. Az, hogy Flóra a bölcsiben alszik, két szempontból is szuper: 1. déltől fél 3-ig tudok fordítani, ami bőven elég a napi penzum megugrásához, 2. kb. csak a bölcsiben alszik, itthon legfeljebb kínlódás/veszekedés árán, márpedig ha ő ébren van, akkor én elfelejthetem a fordítást. Júniusban a Kurzarbeit sajátosságai miatt nem tanítottam, vi