LizaGazdija

Legalább három hete itthon van a húzottam ajándéka, ha nem régebben, és legalább egy hete megvettem mellé a csokit, és megcsináltam a kézzel készített apróságot. Mégsem szántam rá magam, hogy becsomagoljam és elvigyem a postára. De mivel most már napi tíz ember írja be az eseményhez, hogy feladta a csomagot, elszégyelltem magam, és ma erőt vettem magamon. Holnap irány a posta :) Az ajándékozás kapcsán megint elém került a szerintem legszebb karácsonyi idézet. Angolul és magyarul is nagyon-nagyon szeretem. Persze, hogy Dickens Karácsonyi énekéből való, Scrooge szájából hangzik el. Íme: "I will honour Christmas in my heart, and try to keep it all the year. I will live in the Past, the Present, and the Future. The Spirits of all Three shall strive within me." "Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme." (Benedek Marcell fordítása

Van nálunk az aluljáróban egy fiatal pár, szerintem fiatalabbak, mint én. Minden nap itt vannak, estére általában eltűnnek minden cuccukkal együtt, de reggel visszajönnek. Néhány hónapja magukhoz vettek egy akkor még tenyérnyi, gyönyörűséges kiscicát. Etetik, itatják, szeretgetik, nevelgetik. Valakitől kaptak egy macskahordót, abba szokták betenni, ha nem tudnak rá figyelni, mert mondjuk alszanak. Ilyesmi cicát kell elképzelni. Csak kicsit kisebbet. Alig egy órája jöttem ki a Cserpesből, miután megittam a napi kakaómat, és álltam a zebránál, mert kreatív hobbiba akartam menni, amikor egyszer csak láttam, hogy a cica kilő az aluljáróból, és összevissza rohangál. Megijedhetett valamitől. Elindultam utána, szólongattam, mert rögtön láttam, hogy ennek nem így kéne lennie,  mert tudom, hogy nem jöhet ki az aluljáróból. Két pillanat múlva megjelent a gazdája is, a fiú. Feszült arccal, rémülten kezdte szólongatni ő is, de a cica se látott, se hallott. (Mondjuk szerintem nem is hallgatn

Tudom, már számtalanszor megígértem magamnak, hogy nem olvasok bulvárt soha többé, de mindig elcsábulok egy-egy jól sikerült cím és felvezető láttán. A mai első nevetést például ez a gyöngyszem váltotta ki: "Persze nem volt szép dolog a házassági pofon, de nem bántam meg. Sok párkapcsolatban megtörténik ilyesmi, de úgy gondolom, egy nő ezt ki tudja provokálni. Nem mindig volt heves Veronika. Aznap nyilván volt benne valami cucc, azért támadott rám. Pedig csak annyit mondtam neki, hogy buta. " Mennyire szép ez, nem? És az az utolsó mondat, a csattanó... Gyönyörű!

Amikor már hajnalban felhív, hogy jó reggelt kívánjon, és megkérdezze, hogy aludtam, az eléggé ❤