LizaGazdija

Nagyjából ötödikes korom óta megfigyelhető rajtam, hogy visszahúzódó vagyok, nem könnyen beszélgetek idegenekkel, sőt az idegenek nagyobb mennyiségben gyomorgörcsöt okozhatnak nálam. Később, amikor az egyetemen pszichológia órákat hallgattam, kapott nevet is ez a jelenség: kiderült, hogy introvertált vagyok. Azóta is így tudom, beépült az énképembe, stb., sőt pár hete láttam egy listát arról, mi az introvertált ember mittoménmárhány ismérve, és rám a mittoménhány nagy része legalább részben igaz volt. Erre egy társkeresőn 300 kérdéses személyiségteszt kitöltése után közölte a rendszer, hogy "inkább extrovertált" vagyok. Nem kicsit lepődtem meg. Aztán ma voltam Réka diplomaosztóján (MA diploma, mégpedig kitüntetéses), és azon kaptam magam, hogy simán beszélgetek olyan barátnőivel és rokonaival, akiket még sosem láttam, és még csak feszült sem vagyok közben, nem izgulok azon, hogy egy idegen emberrel kell kettesben lennem percekig. Az is igaz, hogy korábban eljöttem a Réka nagy...

Alsós voltam, elsős vagy másodikos, és iskolai farsang volt. Anyu csinált nekem balerinaruhát, mert arra vágytam: fehér harisnyám volt, a művészi tornán hordott, rózsaszín tornadresszem, a "mandulacipőm" (nem tudom, miért a mandulára emlékeztetett), és anyu csinált nekem krepp papírból tütüt. Úgy éreztem, tök jó a jelmezem, elégedett voltam a tükörképemmel. Aztán a farsangi "buli" egy pontján meg kellett szavazni a legszebb jelmezt. És én egyetlen szavazatot sem kaptam, pedig huszonnégyen voltunk az osztályban. Mindenki a szép lányokra szavazott, akkor is, ha nekik bolti jelmezük volt, amiről úgy éreztem, nem lehet olyan jó, mint az otthon összerakott. Ez nagyon fájt nekem. Ekkor éreztem először, hogy én nem vagyok elég szép, úgyhogy elvonultam a terem egyik sarkába, leültem a földre, és ott sírtam, amíg az egyik tanító néni oda nem jött, és meg nem próbálta megmagyarázni, hogy az én jelmezem is nagyon szép, de hát ezt akkor már mondhatta a nulla szavazatom mellé. ...