LizaGazdija

Csak néhány fotó formájában. Mákos bejgli - az élesztő felfuttatásán és a tepsire helyezésen kívül mindent Flóra csinált, nekem konkrétan nem lett tésztás a kezem. Csak diktáltam, miből mennyi kell. Isteni finom lett. Nappali - a függönyt még karácsony előtti utolsó pillanatban pirosra cseréltem (ugyanilyen az is, csak a színükben különböznek) Nem tudnám már megmondani, hogy ez a pogácsa vagy a mézeskalács, mert őszintén szólva nem látom, van-e sajt a tetején, de mindkettőt Flóra csinálta egyedül Itthon Gyerekszoba Ez is Nappali (és a nyár óta vágyott lovagi vár) Flóra készítette és díszítette, én csak a bevonatot tettem rá Otthon

 A sümegi Mikulás Flórának hozott még egy hógömböt, amit én betettem az adventi koszorú közepére, a másik mellé, nehogy valami baj érje. Eltelt két nap, egyszer csak a gyerek ránézett a két gömbre, és azt mondta: "De jó, hogy nekem is van egy, meg a Violának is!" Teljesen meglepett azzal, hogy már ennyi idő után nem arra emlékezett, hogy mindkettő az övé, és Violáé eltört, hanem átírta a történetet a kis fejében. Jó szíve van, én azt mondom.

Régebben nem szerettem a régi filmeket, mert sokszor gagyinak éreztem őket. Most viszont már úgy gondolom, jó lenne minél többet látni. Ennek szellemében két  három karácsonyi alkotást is megnéztem a napokban. Babes in Toyland (1934) Egy legjobb karácsonyi filmes listán szerepelt előkelő helyen, azért néztem meg. Semmi karácsonyi nincs benne, de azt olvastam, hosszú évekig-évtizedekig karácsonykor szokták adni a tévében, ezért maradt meg karácsonyi filmként a köztudatban. Laurel és Hardy filmje, Stannie és Ollie néven szerepelnek benne. Játékországban sok-sok mesefigura és játék lakik többé-kevésbé békességben, ám akad egy gonosz, szívtelen alak, Barnaby, aki ráadásul az ország leggazdagabb embere, így többeket a markában tart különféle kölcsönök okán. Szerepel Bo Peep*, Tom-Tom Piper, a három kismalac, Miki egér**. Laurel és Hardy két szerencsétlen, akik a játékgyárban dolgoznak, és Bo Peep édesanyjánál laknak albérletben. A kaland, amiről a film szól, izgalmas, és vannak benne j...

 A 2020-as karácsonyt külön töltöttük a családunktól, csak videótelefonálni tudtunk velük, mert éppen akkora szigor volt a határon, hogy karantént kaptunk volna visszafelé. Meg talán hazafelé is, már nem emlékszem. Meg persze nem akartuk megkockáztatni, hogy a családunk idősebb vagy éppen kevésbé jó egészségi állapotú tagjainak hazavisszük a vírust. Idén viszont semmilyen korlátozás nem vonatkozott ránk, és annyi pcr tesztet végzünk itthon, amennyit akarunk, úgyhogy bátran hazamentünk. A szokásos program volt: 24-én itthon ünnepeltünk, most már négyesben, 25-én reggel a szüleimhez utaztunk, 26-án délután Tomi szüleihez, és 27-én délután hazajöttünk. Flóra most ott maradt Sümegen a két ünnep között, de ez eléggé rossz volt nekem, szóval nem fogunk rászokni. Eleve kicsit lehangol minden évben, hogy vége a karácsonynak, de az, hogy nem együtt voltunk, nem játszottunk az új játékokkal, nem mentünk állatkertbe, ahogy terveztem, nagyon megviselt. A szilveszter érdekesen alakult, maradjun...

Idén érzem először, hogy talán ez az utolsó, amin részt veszek. Vicces módon egy olyan lányt húztam, akinek két, általam fordított könyv is a kívánságlistáján van, ezért megkapja mindkettőt. Plusz lehet a könyv mellé apróságokat tenni a csomagba. Én eddig minden angyalkámtól kaptam teafiltereket, idén én is tettem. A kívánságlistához mellékelt kis üzenetben az állt, hogy a húzottam szereti a csokit, kivéve a marcipánosat (ki érti ezt? - de kinek a pap, kinek a papné), valamint odavan a majmokért és a cicákért. Gondoltam, keresek akkor majmos vagy cicás könyvjelzőt, de azt nem találtam, helyette viszont kezembe akadt egy szerintem irtó cuki őrangyal (akkora az egész, mint egy kis doboz TicTac, de nagyon helyes arca van), így azt csomagoltam be. És egy képeslapot a kedvenc karácsonyi idézetemmel meg némi jókívánsággal. Úgy gondoltam, szép kis csomagot sikerült összeállítani, és külön vicces, hogy pont az egyik kedvenc írónője néhány könyvének fordítója húzta őt. Aztán elbizonytalanodtam....

  Lekapcsoltuk a villanyt, meggyújtottuk az utolsó gyertyát is, és hallgattuk a Csendes éjt*. Flóra meghatódott: először adott egy puszit Tominak, aztán nekem is, majd mosolyogva nézte a gyertyákat, és egyszer csak azt mondta: - Szép a karácsony. Aztán még egy kicsit nézte őket, majd megkérdezte: - Anya, ez a karácsony? *Ez az egyetlen karácsonyi ének, amit még sosem sikerült normálisan elénekelnem. Akárhogy kezdem is, vagy olyan magas, hogy nem bírom kiénekelni, vagy olyan mély, hogy szintén.

Ezt az ötletes ajándékot kaptuk Tomi egyik húgától és a barátjától. Kérdeztük Flórát, melyik ő. Kis gondolkodás után megmutatta. És melyik apa? Megmutatta. És melyik anya? Megmutatta. Azért lepett meg, mert ehhez szerintem kell némi absztrakt gondolkodási készség, és azt hittem, az később alakul ki.

azok voltak, amikor ajándékbontás közben, tehát jó két órán át Flóra fel-alá járkált a szobában, és felváltva ölelgette a család tagjait (nagyszüleit, szüleit, nagynénjét, nagybátyját, unokabátyjait). Tündéri ez a gyerek.

Éjjel a Reszkessetek, betörők!-re ajándékot csomagolni teljesen helyrehozza a karácsonyi hangulatot. Tényleg, imádom, szinte minden évben így szokott alakulni. Jó, azért a fenyő is jót tett, szép és jó illatú. Egyelőre a gyerekszobában rejtettük el "in plain sight", Flóra fürdés után már érdeklődött is, hogy az mi az ott, a pokróc alatt, úgyhogy holnap (vagy hát ma) sem fog sok időt tölteni a szobájában. Délután majd elmegy pár órára az apjával, és mire hazaérnek, az angyal meghozza a fát, a Jézuska meg az ajándékokat. Már alig várom! Boldog karácsonyt mindenkinek!

Eddig azt hittem, teljesen jól állok a karácsonnyal, de most úgy érzem, még sosem álltam ennyire rosszul, és már csak egy napom van, amikor is reggeltől estig egyedül leszek Flórával, aki mostanában nagyon anyás, és vagy nyújtogatja a kis karját, hogy vegyem fel, vagy a lábamba kapaszkodva sír, amiért nem vettem fel. Kicsit zaklatott vagyok, nem tudom, mi lesz ebből.

Na, az még egy gusztustalan terület. Hogy ne legyen soha se hétvége, se bármilyen ünnepnap, se teljes karácsony, az azért pofátlanság. Kisgyerekkel se, az gyomorforgató. Amondó vagyok, hogy legalább karácsonykor, ha olyan rohadtul fontos, hogy nyitva legyen a kóceráj, akkor dolgozzon a kedves főnökség, végül is nekik fontos, ők szeretnének zsebet tömködni karácsonykor is. Kész, nálam lement a roló, elborította az agyamat a lila köd. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy karácsonykor is dolgozni kelljen. Nem tudom szavakba foglalni, mennyire vagyok csalódott és dühös. A karácsonyi hangulatom egy csapásra elmúlt, de sebaj, még van egy hét, majd visszaépítem, végül is a gyerek miatt különösen fontos, érte menni fog.

nagyon tetszik Flórának, minden nap nagyon várja, hogy kibontsuk a következő zsákot, nevetve örül a dísznek, és azonnal rohan felakasztani a fára. Ez utóbbi még nem sikerül neki, de megpróbálja kétszer, utána én felteszem neki oda, ahova mutatja. Az alsó két sor nem tetszik neki, oda sosem mutat, és ennek az lehetett az oka, hogy az már túl közel volt a padlóhoz, ezért tegnap feljebb tettem a fát. A gyerek éppen játszott, amikor észrevette, hogy veszem le a fát. Sírva rohant oda, szorította az ajtóhoz a fát az egyik kezével, közben rázta rám a másik mutatóujját, ahogy én szoktam neki, ha valamit nem szabad. Tündéri volt, "ne vidd el a fámat, nem szabad!" Mondtam neki, hogy nem kell sírni, megígérem, hogy nem veszem el tőle, csak feljebb rakom, hogy az alsó gombok is magasabbra kerüljenek. Ezt elhitte, visszament játszani, de azért szemmel tartott. Az eredmény tetszik neki.

Idén is van, csak most más szervezi, mint az előző nyolc-kilenc évben. Attól még most is minden simán megy. Idén is ugyanazok a kéréseim voltak az angyalkámhoz, mint eddig mindig. Két éve volt, hogy a "jelöld a listámon az ajándékot" kitételt félreértette az angyalka, és írt nekem privát üzenetet, hogy "szia, ezt és ezt választottam, remélem, jó lesz." Megírtam neki, kedves, hogy szól, de a jelölést nem azért kértem, mert tudni szeretném, mit kapok, hanem azért, mert más is nézi azt a listát, és neki infó, hogy mit ne válasszon, én magam karácsonyig rá sem pillantok a kívánságlistámra. Tavaly ezt bele is írtam az angyalkának szánt üzenetbe, nem is kaptam értesítést arról, mit kapok. Idén szintén beleírtam az üzenetbe, hogy kérek jelölést, de nem azért, mert tudni szeretném, mit kapok. Attól még jött a személyes értesítés tegnap, hogy az egyik listás könyvem alá odakommentelte valaki: "Ezt intézem :)" Először nem értettem, mi van, gondoltam is, hogy írok...

A tavalyi meséset idén is használjuk: a meséket befűztem egy gyűrűs mappába, és elseje óta minden nap az aznapi mesét olvasom este. Flóra szereti lapozgatni ezt a neki készült mesekönyvet is, nézegeti a képeket, és felolvas a babáinak meg a plüsseinek. Idén megint a gyerekkori adventi naptáramat kapta meg, csak most filc karácsonyfadíszek vannak a zsákocskákban. Tomival varrtuk őket. Anyuval csináltunk szintén filcből egy karácsonyfát (én rajzoltam!), annak a gombjaira lehet felakasztani a díszeket. Flórának nagyon tetszik, többször elpityeredett már, hogy ő még szeretne bontani, nem csak egyet. Negyedikén már pontosan tudta, mi a menetrend: kivette a zsákból a díszt (boldog nevetgélés közepette), majd rohant a fához felakasztani. Úgy örülök, hogy így bejött ez az ötlet! Őket én varrtam Őt Tomi Szintén Őket meg anyu kb. 20 éve.

Kisasszony az ünnepekre gyúr. Az itthoni karácsonyfánk. Van rajta villogó-zenélő égősor is.   Az adventi koszorúnk Ez volt az ünnepi asztal. A polcon látható a horgolt és a csuhéból készült másom Flórával. A horgolt hordoz, csak mondom. Karácsonyi torta, illetve gluténmentes zserbó . Erre nagyon büszke vagyok, mert szerintem szép, és nagyon ritkán sikerül szép sütit csinálnom. Egyben jött ki a formából, nem darabokban, sikerült bevonni a fondanttal (nem nagy kunszt, de nagyon tartottam tőle, hogy nehéz lesz), és még a díszeket is sikerült felapplikálni rá. Erre szintén büszke vagyok. Ez Flóra matatófala, amit az apjával csináltunk. Jobb szélen mágnesek láthatók egy fémlapon, középen meg egy házikó, amit egy ismeretlen óvodás színezett filctollal (én, és nagyon élveztem), és ha kinyitjuk, mögötte van egy fénykép Tomiról és rólam, a másik oldalán meg egy kép hármunkról. Ezzel órákig elvan a gyerek, csak ott kell lenni vele. A Jézuskát négyre vártuk, ...

Idén is hasítanak azok a mémek, amelyek a karácsonyi takarítás intézményét és a karácsony előtt takarítókat ekézik.* Nekem ez fura. Nyilván nem kizárólag ilyenkor kell takarítani, mert nem jó koszban-mocsokban élni, de szerintem ezzel megtiszteljük az ünnepet, emeljük a fényét. Sokan írták, hogy még port sem törölnek, mert minek, szerintem meg tök fura érzés, amikor poros polcra/asztalra tesznek díszeket, esetleg a díszek is porosak. Szegény anyunak de sok energiája és veszekedése van benne, hogy így lássam, de csak belém nevelte. Nekem a készülődés részét jelenti a takarítás, jó érzés csinálni, pedig utálok takarítani, ez gyerekkorom óta nem sokat változott. Eszembe jut erről egy tinikori élményem, amikor láttam, milyen is tud lenni az, ha nem készülnek takarítással (se...) karácsonyra. A házban mindenütt több évi mocsok, a fürdőben fejmagasságig lelógó pókhálók lakókkal, a kád úgy nézett ki, hogy nem lett volna kedvem beleülni, a vécéhez alig lehetett odaférni a szennyeshegyektől. ...

Az elmúlt napokban-hetekben kb. meghalni sem jutott idő, mindig volt valami. Hol Tomi volt beteg, hol Flórát terítette le pár napra az oltás, hol én dőltem ki, közben utolsó pillanatos ajándékbeszerzések (szeptember közepe óta készülünk, ez a kemény benne), kézzel készített ajándékok toldozása-foldozása (az érzés, hogy sosem készülnek el, grr), konstans takarítás és rendrakás (semmi látszatja, legfeljebb egy-két napig, és ezt úgy, hogy a gyerek még nem rombol), sütés-főzés, stb., stb. Ma délelőtt is rohantam, mint a Fehér Nyúl Csodaországban (illetve Csodaországba, de ez most részletkérdés), aztán szerettem volna takarítani, de a gyerek már üvöltött a fáradtságtól, szóval beiktattuk a délutáni alvást, mondván, sebaj, majd utána haladok. Fél órája aludt, én is éppen elbólintottam, amikor hívott az unokaöcsém a következő nagyszerű kérdéssel: Mit kell csinálni, ha valakinek elvontatják a kocsiját Bécsben? Na, ebből fél óra guglizás és közvetítőn keresztüli segítségnyújtás lett, majd vég...

Azért voltunk Mosonmagyaróváron, mert ott koncertezett a Kaláka. Nagyon szeretem őket, gyerekkoromban sokszor voltunk az előadásaikon, morogtam is eleget, hogy nem akarok :D*, és nagyon szerettem volna, hogy Flóra Halász Judit után őket is lássa-hallja élőben. Persze felmerül a kérdés, mi értelme van egy alig 11 hónapos gyereket koncertre hurcolni, de van, mert ezt szokja meg, ez lesz számára ismerős, amikor nagyobb lesz. Egy iskola magánrendezvénye volt ez, mint kiderült, de azért kaptam jegyet, rendes volt az iskolatitkár. Nagyon szép volt a koncert, nagyon tetszett. A gyerek érdeklődve figyelt, sokszor ütötte a taktust, vagy legalábbis próbálta, tapsolt a kezemmel, sokat mosolygott. Ja, meg ismerkedett is: a mellettünk ülő hölgy kezét többször megfogta, és a hozzá hátraforduló kisfiút is megsimogatta. Jófej ez a kislány. Azt sajnáltam, hogy előbb el kellett jönnünk, de nem nagyon volt más választásunk: ha maradunk még, lekéssük a vonatot, ha meg eggyel későbbi vonatra veszek jegye...

Teljesen vicces, tudom, de amióta megérkezett a szeptember, rengetegszer eszembe jut, hogy nemsokára karácsony. Mindig nagyon várom, a kedvenc ünnepem, de idén az fogja igazán különlegessé tenni, hogy ez lesz Flóra első karácsonya. Ennek megfelelően már tökre odavagyok - már kitaláltam, milyen sütiket sütök, milyen karácsonyfadíszt gyártok a fontos alkalom emlékére, milyen függönyt veszek az ablakainkra, körvonalazódik, mit fog kapni Flóra (és több családtag és barát számára van már ötletem), már gondolkodom a karácsonyfán (mármint azon, hogy nem lehetne-e idén cserepeset bérelni, nagyon szeretném, csak állati drága itt, nem úgy, mint otthon), és már karácsonyi/téli dalokat is énekeltem a kiscsajnak. Nem nézett furán, de lehet, hogy pár év múlva már csóválja majd a fejét :D Persze előbb még Halloween is lesz, amit szintén nagyon szeretek, amióta amerikanisztika szakos lettem. Tomi is megszerette, mert tetszik neki, ahogy ünnepeljük: halloweeni filmek (szigorúan semmi horror, azt én n...

Ez az idei Mikulás-gyár egy része, a likőrök nem szerepelnek rajta, mert folyamatosan készültek és szállítódtak Pestre. Nem sok, nem sokféle, mégis több volt idén a kézzel készült ajándék, mint egy átlagos évben. A vágódeszka dísz, és mivel Tomi kérte, hogy nekünk is csináljak, nekünk is lett egy mókusos, a konyhában lóg. December 24.: Szenteste itthon, kettesben. Reggel karácsonyi bögréből ittuk a teát/kávét, ettünk pogácsát meg bejglit. Aztán kényelmes tempóban összekészülődtünk: Tomi porszívózott és felmosott, segített előkészíteni a kaját, én megfőztem a vacsorát (Tomi kérte, hogy idén is sajtos-sonkás-szilvás meg gesztenyés csirkemell legyen, úgyhogy az volt, csak idén nem hústűvel bénáztam, hanem alufóliába tekertem a húst, és ez sokkal jobb ötletnek bizonyult, plusz volt francia hagymaleves, amire meg azt mondta, ilyen legyen máskor is), összeraktam a zserbószerűt. Ekkor lementünk sétálni egyet, és vittünk kacsát (Tomi hozta előző este a munkahelyéről) és krumplipürét a bá...