LizaGazdija

Szóval nem lehetek magamra nagyon büszke, bár a várólista-csökkentős kihívást idén is teljesítettem, azaz elolvastam a 12+12 előre (általam) meghatározott könyvből 12-t. Jó, valójában tizenhármat, de az utolsó már nem számít bele. Megmutatom, miket olvastam, meg azt is, mi van a jövő évi 12+12-es listámon. (Az idei lista mindegy, a 46-os összefoglalásban az a 13 könyv is látszik.) Meg ha még ma eszembe jut, akkor lefényképezem a névnapi és karácsonyi könyveket, mínusz azt a kettő, ami Pesten van, mert nem fért be a bőröndömbe, de majd legközelebb kijön velem. Az olvasottak listáján szerepelnek azok is, amiket fordítottam, eredetiben és magyarul is. Nem tudom eldönteni, ez ér-e, de valószínűleg inkább igen, mint nem, mert ezek is könyvek, és tényleg olvastam őket angolul és magyarul is. Ez egy olyan hosszú és eseménydús év volt, hogy tökre azt hittem, Joanne Harrist utoljára tavaly olvastam, pedig nem, még talán márciusban is. Ez összesen nem sok könyv, 46, és azt utolsó hár...

Minden évben szokott lenni évértékelés, könyves és nem könyves változat. A könyves idén elég kurta lesz, nagy büszkeségre nincs okom, nem sikerült könyvmolyhoz méltóan tölteni az évet. Még azt sem mondom, hogy na, majd jövőre, mert ki tudja. No de. Nem biztos, hogy teljes a lista, mert csak november végén kezdtem el összeírogatni, lehet, hogy jövőre havonta lenne érdemes. Mindenesetre tökre nem unatkoztam/-tunk, és 2016 összességében jó év volt (nekünk). A formázás eléggé girbegurba, mert Excelből másoltam be a hónapokat, viszont ezen a felületen nem lehet formázni, egyesével bepötyögni a sorokat meg nincs kedvem. Ez van. Január - voltam újévi malacos futáson - megismertem Tomit - voltam hótalpas túrán - voltunk anyuval teljesítménytúrán (18 ill. 26 km) - voltam Imagine Dragons koncerten - visszajöttem Bécsbe Február - először mentem Kartitschba Tomihoz Március - másodszor mentem Kartitschba Tomih...

Életemben először utazta át értem egy pasi Európát. Életemben először utaztam át egy pasiért Európát. Életemben először költöztem haza külföldről. Láttam Skóciát. Ha nem is az egészet, de azért sokat belőle. Voltam Invernessben, Elginben, hajóztam a Loch Nessen, szinte minden látnivalót megnéztem Edinburgh-ban, kirándultam igazi skót erdőben, voltam (részben) földalatti szellemtúrán. Még kell majd menni, mert pl. az Isle of Skye kimaradt, és ez tarthatatlan. Londonban ünnepeltem a 27. szülinapomat, ami életem legdrágább szülinapja volt, konkrétan kis híján a gatyám ráment. Most már majd mindig észben fogom tartani, hogy ha valaki meghív valahová, de mindent én fizetek, akkor az csak duma, nem meghívás. Ahogyan a menő csokiról mentett masni nem húsvéti ajándék, és az ingyenesen látogatható British Museum meglátogatása, amikor mellesleg pontosan tudható, hogy nem egészen két éve az összes kiállítást láttam, nem születésnapi ajándék. Azért persze a British Museum mindig jó...

Az van, hogy nem emlékszem olyan sok mindenre, mert miután kimentem Máltára, az év első fele úgy tűnt el, mint valami szürreális álom. De azért. - Lefutottam a félmaraton Budapesten. Kb. két hónapig készültem rá, már február elején elkezdtem edzeni, és nagyon érdekes volt hidegben, ködben, sokszor tök egyedül futni a Margitszigeten. Még sosem volt téli futószerkóm, most már van. - Részt vettem a Coca Cola 10 km-es futásán. - A zurrieq-i félmaraton 10 km-es résztávját is lefutottam Máltán. - Részt vettem egy 5 km-es "Fun Run"-on is, szintén Máltán. - 2014 volt az első olyan év, amikor folyamatosan volt fordítási megbízásom, egyik a másik után jött, megszakítás nélkül, max. egyhetes szünettel. Remélem, 2015 is ilyen lesz. - Megjelent három könyvem. Mármint mások könyvei, amiket én fordítottam. - 2014. július 2-án, szerdán Máltára utaztam. - Lett szobám egy szép házban. Négy nap alatt. - Lett munkám. Öt hét alatt, Szerdától vasárnapig és délután fél 4-től éjfélig dol...

Lényegesen kevesebbet olvastam idén, mint tavaly, és egy csomó célkitűzést nem sikerült teljesíteni. - Nem fejeztem be a Corelli kapitány mandolinját, amit 3 éve olvasok. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam, annyira unalmas. De még mindig nem adtam fel, nem húztam ki az olvasmánylistából. - A tavaly karácsonyra kapott könyvek felét olvastam el, ami szégyen, és részben ezért is fogok leszokni a molyos kihívásokról. Annyira szép lenne, ha az év első egy-két-három hónapjában semmi más dolgom nem lenne olvasásilag, mint sort keríteni a névnapomra és karácsonyra kapott könyvekre. - Egy kihívást buktam, mert elfelejtettem a határidőt, másik kettőről lejelentkeztem, mert esélytelen volt, hogy befejezzem. - Sok-sok kihívást teljesítettem. Többek között a városlista-csökkentőst is, aminek a 2014-es változatára valószínűleg nem jelentkezem, bár még van idő éjfélig, hogy meggondoljam magam. UPDATE: Na tessék, meggondoltam magam. Akkor ez plusz négy könyv, mert a többi már kell valami más ...

Érzelmileg eléggé megterhelő volt ez az év. Meg kellett tanulnom egyedül élni, (szinte) mindig egyedül lenni, még egy háziállat sem volt társam. Illetve másfél hónapig itt volt Marci, meg áprilisig itt volt Rozi, de azóta semmiféle állatom nincs. Igaz, nem is szeretnék, jó most ez így, épp elég nekem a növényeimet életben tartani. Azt is meg kellett tanulnom, hogy a fiúk nagyon szépen tudnak nézni, nagyon szépeket tudnak mondani, de ezek csak tekintetek meg szavak, amiknek nem szabad bedőlni. Végtelenül szomorú ugyan, hogy a világ nem úgy működik, hogy ők mondanak valamit, én elhiszem, és love meg happiness, de ha így, hát így. Év végére nagyon elég lett az egyedüllét, de még majd meglátjuk, igaza van-e Vonnegut bácsinak, amikor azt jósolja: "NINCS TÖBBÉ MAGÁNY!" Nagyon reménykedem, hogy igen, vannak erre utaló jelek, de vannak rossz jelek is, szóval egészen bizonytalan vagyok, és ha valamit utálok, az a bizonytalanság. Úgy érzem, némileg megtépázta a lelkemet 2013, pontosabb...

Elolvastam a 2011-es visszatekintésemet, aminek a végén kifejeztem abbeli reményemet, hogy a 2012-es év jobb lesz. Nem lett jobb. Történtek jó dolgok, nagyon jók, ugyanakkor történtek rossz dolgok is, nagyon rosszak. Pozitív események - Idén két konferencián adtam elő, mindkettőn sikerem volt, Szekszárdon különösen nagy: sokan odajöttek az előadásom után gratulálni, és a helyi könyvtár vezetője azt mondta, tanítani kéne azokat a dolgokat, amiket én elmondtam, és szerinte nagy jövő áll előttem. Ezek nagyon fontos sikerélmények voltak, nagyon jó rájuk visszagondolni is. - Az év fénypontja az volt, amikor megkaptam a harmadik fordítási munkámat a kiadótól. Ezúttal 560 oldalas könyvet bíztak rám, ami ráadásul egy trilógia első része, és hamarosan film is készül belőle. Ezt egyértelműen jó jelként értelmeztem: talán most már tényleg számítanak rám, talán most már tényleg bíznak bennem, talán most már tényleg rendszeresen lesz fordítói munkám. (Na, nem panaszkodhatom, 2011 után ...

Nekem legalábbis. Ezzel kapcsolatban is visszaolvastam a tavalyi bejegyzést, és ott azt írtam, nem akarok több könyvet olvasni, mint 2011-ben (ez 57 kötet), de jó lenne megint ugyanannyit. Ehhez képest idén összejött a 100 könyv, sőt mi több, 103, annak ellenére, hogy júniustól augusztusig kb. négy kötetet olvastam csak el. Ráadásul még csak nagyon sok nagyon rövid sem volt köztük: ha jól számoltam, úgy 15 darab 100 oldalnál rövidebb könyv van a listámon. Nem szeretnék legjobb és legrosszabb könyvet választani, bár utóbbi címért jó eséllyel indulna A jelenlét előállítása Hans Ulrich Gumbrechttől. Akkor jöhet a kép, mint tavaly: a molyos olvasmánylista a borítókkal, félig-meddig olvasható címekkel. Ha jól számolom, két könyvről nincs kép, de azt hiszem, most nem állok neki kikeresgélni, melyik az a kettő. Nyugodtan el lehet nekem hinni, hogy 103 a pontos szám, a Moly megszámolta nekem. Tavaly olyanokat írtam, hogy az akkori karácsonyra kapott összes, és az előző karác...

Lediplomáztam. Szuper nyelviskolához kerültem. Eljöttem a gimiből. Eljutottam Pompeiibe Tomival. Megszabadultam egy bölcsességfogtól. Felvettek a doktorira, félig meg is csináltam az első félévet (a másik fele 2011-re maradt). 75 éves lett az egyik nagymamám, és 80 éves lett volna az egyik nagypapám. Lizát megműtötték, és velünk maradt. Képet kaptam róla, ki mennyire barátnőm, és egy barátnőt veszítettem is, de őszintén szólva nem kár érte. A jövő évre sok-sok vágyam van, talán még egy évre sem volt ennyi, de nem árulom el, mik ezek, csak szólok majd, ha teljesülnek :) Boldog új évet mindenkinek!