Én vagyok az az anya,
akinek a gyereke születésétől fogva mindig határidős munkája van. Igaz, extra hosszú határidőkkel, mert nem lehet tudni, mikor mit alkot a kis hölgy, így három hónapra vállalni egy könyvet elég meredek lenne. Jó, hát így se sima, kemény volt pl. az első mintegy nyolc hét, amikor kb. egy sort sem haladtam. Aztán most már ott tartunk, hogy kis szerencsével előbb adom le a szöveget, mint várják, mert a napi első és második etetés közötti időben szinte az egész adagomat le tudom fordítani, ha meg nem, akkor azt a maradék két-három oldalt már meg lehet oldani valamikor, apránként.