Táncoló lábak, puszi, satöbbi
Mostanában minden nap kéri, hogy "nézzünk zenét": ez azt jelenti, hogy elővesszük a Kaláka Muzsikáló madárház című könyvét, meghallgatjuk a dalokat, és közben nézzük a hozzájuk készült illusztrációkat. Tegnap délután is éppen így tettünk, közben Flóra a széken ülve lóbálta a lábát. Egyszer csak lenéz, majd azt mondja nekem: - Táncol a lábam, anya! Este hat körül bement az apjához, aki a gyerekszobában aludt már néhány órája (előtte egész délelőtt vezetett meg izgult, ezt majd a napokban elmesélem), és azt kérdezi: - Apa, fölkelsz? Erre Tomi csukott szemmel: - Mhmm. A gyerek tanácstalanul rám néz, amire azt javaslom: - Menj oda apához, adj neki egy puszit, hátha úgy könnyebben felébred. Erre Flóra heves fejrázással: - Nem adok puszit. Simán felkel. Simán. Mentem érte a bölcsibe, boldogan a nyakamba ugrott, kérdezte: - Jöttél értem, anya? - Igen, siettem. Mit csináltál bent, amikor jöttem, játszottál? - Nem, téged vártalak. Éjszaka átjött, kért vizet, adtam neki, majd mondtam,