LizaGazdija

Először tök jó volt, aztán kicsit rossz, aztán nagyon rossz, aztán kicsit jó, most megint kicsit rossz. Nem kellene, hogy ennyire nagy hatással legyenek dolgok a hangulatomra, de nem nagyon tudok mit csinálni magammal. Talán ha minden elrendeződik körülöttem, könnyebb lesz. Addig meg lehangol, hogy fogy a pénz, hogy nem úgy alakul a szombat estém, ahogy elképzeltem, és hogy kedd óta nem sikerült válaszolnia valakinek, akitől azért várnám a választ. Basszus, hogy lehetek ilyen?

Csütörtökön voltam kozmetikusnál. Azt a kezelést kértem, amit otthon szoktam, és már az előkészületekből sejtettem, hogy ezt nem fogom szeretni. És lőn. Az otthonihoz képest ez leginkább hentelésnek tűnt. Nagyon fáj, alig vártam, hogy vége legyen. Viszont a kozmetikus helyi lakos, Marsaskalán él, úgyhogy kicsit kifaggattam. Leginkább arra voltam kíváncsi, mikor találkoznak először az angol nyelvvel a máltai gyerekek, merthogy Máltán második anyanyelv szerepe van, és most kiderült, hogy csak az iskolában. Persze ez jó, mert így tudják megvédeni a saját anyanyelvüket, a máltait. A legérdekesebb pedig az volt, hogy kiderült, itt is van olyasmi ellentét, mint nálunk a városi-vidéki (bizonyos körökben). Marsaskala egy picike halászfalu jóval délebbre Sliemától, és nyilván nincs annyi turistájuk sem, mint Sliemának. A nő véleménye: Sliemában beképzelt, felfuvalkodott hólyagok élnek, akik otthon is az angolt használják, mert azt hiszik, ettől menőbbek. Amúgy ebben nem feltétlenül van igaza, m

Nem takarítja maga után sem a fürdőkádat (tegnap este centi vastag homokréteget sikáltam ki belőle), sem a vécét (ezt inkább nem fejtem ki bővebben), a mosogatást mondjuk megcsinálja, de azt is úgy, hogy mióta itt vagyok, egyszer sem pakolt el a szárítóról. Én itt máshogy viselkedem, másmilyen szokásaim vannak, mint otthon, ahol teljesen egyedül élek, és tényleg azt csinálok, amit csak akarok - itt használat után azonnal mosogatás következik, mosogatás után meg azonnal törölgetés és pakolás. Tegnap egész nap itt volt Claire barátnője, ültek a teraszon, a nappaliban, a tetőn, a konyhában, mikor hol, de ha elmentem mellettük, Claire úgy nézett rám, mint a véres rongyra. A buli emlékét ma egy eldobott, üres sörösdoboz őrzi a nappaliban, ami számomra megdöbbentő, viszont nem fogom összeszedni, mert csak. Ha Claire jófej csaj lenne, összeszedném, így nem. Legfeljebb akkor, ha holnap reggel úgy húz el, hogy azt otthagyja. Nagyon későn értem haza, éjfélkor. Lábujjhegyen közlekedtem, nehog

Meséltem, mennyire nem tetszett az, ahogy a srác nyitott. Ma írta, hogy este találkozhatnánk esetleg, beülhetnénk az egyik bárba, aztán mehetnénk tovább, neki vannak ötletei, kacsintás. Erre én azonnal visszakérdeztem, például milyen ötletei lennének, amire azt válaszolta, nagyon szép partszakaszok vannak itt Sliemában, meg van egy csomó pad. Ettől megnyugodtam, és úgy döntöttem, találkozzunk, miért ne, legfeljebb megismerek egy új embert. Azért Pannának megírtam, hová megyünk, és megkértem, hogy valamikor az este folyamán hívjon majd fel, hogy lássuk, megvagyok-e még. Fel is hívott, tök rendes volt tőle :) És minden rendben volt. Élőben nem nyomatta ezt a Don Juan-szöveget a srác, ami annyira idegesít engem. Sokat beszélgettünk, sokat sétáltunk, sokat ültünk egy tök jó parkban, ami tele van macskával, majd le is fényképezem egyszer világosban. Láttunk hullócsillagot, azonnal kívántam is, hátha. Van egy-két "red flag", de úgy gondolom, hogy majd kiderül, mi mennyire gáz, ha m