LizaGazdija

Tapasztalatok: 1. A csoport haragszik rám, amiért volt képem szabadságra menni, meg azért is, mert a helyettes barátságtalan volt. (Nem mintha én mondtam volna meg, ki jöjjön helyettem, vagy én tehetnék a személyiségéről.) 2. Tök hosszan beszéltünk arról a kollégával, hogy miket kellene csinálni, e-mailt is írtam neki erről, anyagokat is adtam. Semmit, de semmit nem sikerült ebből megcsinálni. Itt tényleg csak úgy lehet szabadságra menni, ha elfogadod, hogy tökre nem úgy fog történni semmi, ahogy szeretnéd. Nekem mondjuk még sosem jutott eszembe, ha helyettesítettem, hogy full figyelmen kívül hagyjam a kolléga kéréseit, de hát ez én vagyok. Azért meg nem vagyok hajlandó szégyellni magam, mert van 21 nap szabadságom, és azt felhasználom, bocs. Sokkal kevésbé akadtam ki ezen az egészen, mint gondoltam volna. Végül is most voltam egy hetet Pekingben, miután a 2008-as Olimpia idején megállapítottam, hogy na, ide sem fogok eljutni ebben az életben. És még le sem zuhant egyik repülő se

Málta legnagyobb temetőjében rejtélyes módon eltünedeznek koporsók. Többen is azt mondják, hogy a családi kriptából elvesztek a régebben oda temetett rokonok koporsói a maradványokkal együtt. Persze a cikkből abszolút nem derül ki semmi, még csak tippet sem adnak arra vonatkozóan, mégis mi folyhat arrafelé, de az egyik hozzászólásért már megérte elolvasni a sztorit. "Ha katolikusok vagytok, tudjátok, hogy a halál után a lélek távozik, és a test már nem számít semmit. Akkor mi a probléma?" Valaki elérte a zent, ha jól látom.