Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 23, 2010
Akkor most csalódott vagyok :(

Itt is

beindult a költözgetés, mert megszűnt a videóbeágyazási lehetőség. Engem is zavar, nagyon zavar, de megpróbálom kibírni videó nélkül, csak linkkel. Fene.

Van ugye

az a baba-mama-papa blog, amit azóta olvasgatok, hogy Kata Bencét várta, akkor akadtam rá. Nagyon izgalmas dolog történt vele. Népszerű lett, egy-egy poszthoz akár 3-400 hozzászólás is érkezett, és mivel így szépen kinőtte magát, az egyik oldal eladta a másiknak, ami egy női magazinszerű valami, és ahol egy-egy posztra nem érkezik 9 kommentnél több. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy semmiféle előzetes figyelmeztetés nem volt, egyszer csak azt vette észre az ember, hogy máshová vitt a link, mint eddig. Ez még önmagában nem baj, a költözés semmi esetre sem, bár azért az előzetes bejelentés hiánya kicsit furi. Lett egy beköszöntő az új blogon, amiben leírták, micsoda csodálatos dologgá nőtte ki magát ez a blog négy év alatt, mennyien olvassák, mennyien kommentelik, mennyi sok jótékonysági és egyéb kezdeményezésben vettek már részt a szerkesztők és a kommentelők együtt, valamint minden úgy lesz, mint eddig volt, csak a háttér színe lett ronda. Majd következő mondatban taglalják, milyen témá

Levelet kaptam

Pontosabban értesítőt, hogy küldeményem jött. Annus feladótól. Ezen a postaládától a lakásig röhögtem, aztán mikor bent megint elolvastam, még vagy öt percet.

Szabó Magda: Az őz

A főszereplő Encsy Eszter, Kossuth-díjas színésznő, időpont a második világháború és az utána következő időszak. Az őz szereplő és metafora is, ezért lett jó cím. Eszternek nem jutott könnyű gyerekkor, ezért gyűlöli azt, akinek meg jutott. Gyerekkorában is, felnőttként is, mindig csak akkor tud boldog lenni, ha a másik, akinek könnyebb, sír és szenved. Eléggé ellenszenves karakter, aki a veszteségből sem igazán tanul semmit, csak még olyanabb lesz. Érdekes, két ember mennyire eltérően reagál azonos élethelyzetre. Van például két ember (nem ebben a történetben, hanem a valóságban), mindkettőt üti-veri az apja, meg is erőszakolja, megalázza, elveszi a gyerekkorát. Az egyikből hidegvérű gyilkos lesz, a másikból mindenkin segíteni igyekvő pap, és mindkettő a gyerekkorával indokolja, miért lett az, ami. Eszter is lehetett volna jó ember, aki segít másokon, mert tudja, milyen rossz volt, amikor neki nem segítettek. De nem segít, inkább igyekszik belerúgni mindenkibe, ahol csak lehet, mert be