Fantasztikus
Elkezdődött az, amire nem számítottam. Pár napja mindenért én vagyok a hibás, azért is, amit más szúrt el. Nem tett törölközőt a szobákba a kolléganő? Hogy képzeltem, hogy nem tettem? (Igaz, még sosem engedtek bemenni a fürdőbe, de hát nyilván gondolatolvasással is foglalkozom, szóval tudhattam volna, hogy most már kötelező bemennem.) Nem zárta be az egyik szoba ajtaját a kolléganő? Mit képzelek, hogy nem zártam be? Ha onnan ellopnak valamit, azért engem vesznek elő! De... de... még sosem volt szabad bezárnom egy szobát sem, mert a kolléganő mindig megnézi az ágyakat. Válasz: ez maradós szoba, ezt nem nézi meg. Csak a konfliktuskerülés akadályozott meg abban, hogy ez legyen a reakcióm: "Hányszor voltál ott, amikor a kolléganővel dolgoztam? Ja, egyszer sem? Akkor miért hazudtolsz meg?" Úgy érzem magam, mint az óvodában, a legrosszabb fajta dedó ez. Tomi amúgy azon lepődött meg, hogy ez csak most kezdődött el, mindenesetre szerinte fél évig, esetleg egyig is eltart. Hahaaa! Azt