LizaGazdija

Ez kemény volt. Tudom, tudom, más minden egyes nap nyolc órát dolgozik, de én attól még azt gondolom, hogy az átlagos napom, amikor 4 órát tartok, elég fárasztó. Ehhez képest ma 8 órát nyomtam le, ebből az első négyet nuku szünettel, 8-tól 11-ig. A csoport is kikészült meg én is, és ilyenből még lesz három... Hazaértem 11 után kicsivel, megebédeltem, a kutyát is megetettem, majd rohantam tovább. Mire Csillebércre értem, már teljesen K.O. voltam az elfogyasztott Twix ellenére is. Ezt legszebben az a jelenet illusztrálta, amikor megkaptam a belépőkártyát, még a kezemben volt a személyim is, és a személyit tartottam oda a beléptetőnél, aztán meglepődtem, hogy nem nyílik a kapu. (Egyébként a kártyával sem nyílt, de az más kérdés, és legközelebb már működni fog a dolog, azt ígérték.) A Charlie St. Cloud még a hegyre felfelé menet elfogyott, úgyhogy hazafelé zenét hallgattam - ilyen hónapok óta nem fordult elő. A fáradtsági szintemen az sem dobott sokat, hogy ma összesen négy órát utaztam id

A könyv utolsó fejezetében a forrásokat ismerjük meg. Innen lehet tudni, hogy a Massachusetts állambeli Marblehead létező kisváros, és a regény minden helyszíne, a boltoktól kezdve a kávézón át a temetőig ott és úgy helyezkedik el, ahogy azt a könyvben olvassuk. Jó, kivétel a temető, amiről az író annyit mond, kicsit megváltoztatta a helyszínt. Nemcsak a kisvárost járta be, hanem részt vett azokban a tevékenységekben, amikről ír: dolgozott egy hétig a temetőben, közben többször kihajózott, és kifaggatta a helyi hozzáértőket a vitorlázásról, ráadásul a kórházba is elment, és a tűzoltókkal is eltöltött pár napot. Itt helyezkedik el ez a kisváros: A vitorlások: Látkép: Ez pedig a történet szempontjából legfontosabb hely, a(z egyik) temető: A könyv érdekes volt. Mondtam a film után, hogy volt egy logikátlan jelenet, amit majd megmagyaráz a könyv, ha ugyanazon az elven nyirbálták meg, mint a Lovely Bones esetében. De nem. Egyébként az elv sem nagyon hasonlít, és az a jelenet is egy nagy kér

Legalábbis dorombolt, amikor megtöröltem a séta után vizes hasát :)

a facebookon és az iwiwen egy kirakósdi, ami az anyukákról szól. Úgy kezdődik, hogy "4 évesen: anya mindent tud". Ez a szöveg kint volt Ibolya néninél a falon, lehet, hogy most is ott van még, rég jártam már náluk. Nem emlékszem rá teljesen, pedig ezerszer is elolvastam, amikor náluk voltam, de egy tuti: nem az a vége, mint ennek a mostani változatnak. Az eredeti úgy szólt, hogy "55 évesen: bárcsak megkérdezhetném anyát". Nekem az jobban tetszett. Kár, hogy nem az terjed :)