LizaGazdija

Végére értem. Nem rossz, nem rossz. Az eleje tetszett, olyan mesét vezetett be, amit tudtam volna meseként kezelni, semmi bajom nem lett volna a kijelölt próbatétellel. Mondjuk mikor elmeséltem Tominak, azért én is éreztem, hogy így kimondva nem kis baromság, na de... Meséknél ez talán megengedett. Aztán a 70. oldal környékén a próbatétel kijelölője megmondta, mi vezette őt a történet helyszíneként szolgáló faluba, mi is történt vele két évvel korábban. Na, az annyira brazil volt, mint bármelyik brazil szappanopera. Nagyon fogtam a fejem, és majdnem visszaraktam a könyvet a polcra, hogy na, ezt a hülyeséget én el nem olvasom. Csak aztán jött az, hogy ha nem olvasom végig, továbbra sem lehet véleményem Coelho egyetlen művéről sem, ráadásul nem szeretek könyvet félbehagyni. Úgyhogy most délután, ha már mára betegszabadságot engedélyeztem magamnak, befejeztem. És nem volt annyira rossz, mint amennyire fújnak rá. Valamiért még attól sem állt fel a hátamon a szőr, hogy nonstop Istenről hado