LizaGazdija

Múlt csütörtökön nem volt edzés, mert K. vidéken dolgozott. Az a pasi helyettesített, akinek egyszer voltam csak az óráján, de többet se mentem, mert egyrészt irritált a hangja, a mozgása, meg úgy általában az egész ember, másrészt nem volt szimpatikus, hogy gyakorlatilag nullás nehézségi fokú stepet tartott, mert a hat vagy nyolc lány közül kettő új volt. (Úgy értem, mondta is, hogy emiatt "nem lesz nagy koreográfia".) A csoportunkból többen lemerészkedtek a csütörtöki helyettesítésre, aztán ma elmesélték, mik a tapasztalatok. Összességében f*s volt szerintük. De az az igazi döbbenet, hogy a pasi állítólag úgy kezdte az órát, hogy könnyű koreográfiával készült, mivel tudja, hogy ez K. csoportja. WTF? Sosem felejtem el, amikor egy helyettesítés után megjött K., és kérdezte, mi volt a helyettesítésen, mert a vezetőség beszólt neki, hogy kezdjen velünk valamit, mert az ő vendégei kimentek a helyettes órájáról, mivel túl nehéz volt nekik. Mi meg néztünk nagy, kerek szemekkel,

hogy teljesen elszállt a gép, kétpercenként kikapcsolt, úgyhogy hazavittem apunak, aki újratelepítette, és akkor már ott is aludtam. Így nem voltam egyedül egész este, bár ettől nem lett nekem jobb. De ma beszélgettem valakivel, akitől kaptam jó nagy lecseszést, hogy ettől az élménytől hogy lehet így kiborulni, meg kaptam mantrát is (ráérek, van még 8-10 évem, nincs veszve semmi, ráérek, van még 8-10 évem, nincs veszve semmi). Meg tanácsokat és útmutatásokat. Nagyjából talán összeszedtem magam, bár most úgy érzem, gyenge lábakon áll ez még azért. De igyekszem. Nagyon igyekszem. És most a gépem sem szívat. (Ezt lekopogom.)