LizaGazdija

Legalábbis egy időre. Mármint a dugulás. Ma nem a tegnapihoz hasonló álszakember jött, hanem egy igazi, szépen ki is pucolta a csövet, és most aztán van minden, happy day, holiday. Egy ideig. Anyu azt mondta, mikor régen itt laktunk, kb. évente egyszer le kellett futni ezt a kört. Ha legközelebb egy év múlva kell, én már elégedett vagyok. Szegény nénit eléggé megviselte a dolog, úgy láttam, mikor ma összefutottunk. Én meg végre tudok mosni, ha holnap reggelig nem történik már megint valami dugulásszerű.   Megoldották a csepeli lövöldözést is. Nagyon-nagyon gusztustalan. Nem tudom, hogy jut idáig valaki, és nem irigylem se az érintett családokat, se azokat a rendőröket, akik végighallgatták a diktafon felvételét. Állítólag a beszélgetés eleje feszült volt, aztán oldódott a hangulat, és már majdnem kedélyessé is vált, mikor a biztonsági őr fegyvert rántott. Aljas egy emnber... Nem irigylem azt, aki végighallgatta. Ahhoz képest, hogy előre kitervelték ezt a dolgot, eléggé idióta volt a vé

Az előbb volt itt a gondnok, hogy ne használjuk a vizet, mert jön a szerelő. Mondtam, ezt reggel óta tudjuk, mert a néni már szólt. De azért még elmondta kétszer. Ezek után fordulatos ügyünk csattanójaként kiderült, hogy a kialakult helyzetről Tomi tehet. Mert neki kellett volna megmondani a szerelőnek, hogy menjen le a másodikra is dugulást hárítani. Ne már Tomi legyen itt nekem a logisztikai felelős. Eszem megáll. Mondtam, a szerelő bizony járt a másodikon is. Hát akkor mit csinált ott, ha egyszer továbbra is dugulás van (megjegyzem, több fokkal durvábban, mint eddig)? Mondtam, pumpával igyekezett megoldani az ügyet. Hát miért pumpával, lehetett tudni, hogy attól nem lesz jobb. Komolyan... Mindjárt jól lecseszem Tomit, amiért nem mondta meg a szerelőnek, hogyan kell dugulást hárítani. Komolyan mondom, ez egy vicc. És tényleg ki fogom kötni azt a csengőt.  

Reggel a néni csöngetésére keltem. Fél nyolc előtt öt perccel. Mondjuk mikor felriadtam, és majd kiugrott a szívem a rémülettől, még nem tudtam, hány óra is van. Mikor rájöttem, hogy nem lőnek, csak a csengőt nyomja valaki, a fal felé fordultam, fejemre húztam a takarót, és úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó kinyitni. Reméltem, hamar elmegy innen a látogató. Nemsokára hallottam, hogy nyílik az ajtó. Na, mondom, ez aztán az eltökélt néni, ha nem nyitok ajtót, rám töri. Aztán meghallottam Tomi hangját, amiből rögtön tudtam, hogy még nyolc sincs, mert akkor már nem lenne itthon. Természetesen a dugulás a téma, mi lenne más. Ne használjuk a vizet a lakásban semmilyen formában, mert tőlünk egyenesen a mosogatójába folyik. Tök jó. Most már állatira szeretnék pl. mosni, mert nincs tiszta ruhánk, ahhoz meg sajna víz kell. Kezd most már nagyon elegem lenni. Ha ma este is becsönget a néni, most már kikötöm a csengőt, füldugóval alszom, és esetleg kiírom, hogy este 7 és reggel 9 között nem fogadu