Óz, a csodák csodája (Vígszínház)

Rékával ma néztük meg, miután pénteken véletlenül rábukkantam, és gyorsan megvettük a jegyeket.

Az 1939-es filmet vitték színre, de persze kicsit átalakították. Ezt-azt kihagytak belőle, máshol valami mást hozzáírtak, ilyesmi. És gyerekelőadás lett belőle. Mármint persze a regény is ifjúsági regény, a film sem az a véresen komoly, csak felnőtteknek ajánlható, de ez az előadás konkrétan gyerekeknek készült.

Innen
Nagyon tetszett a színészek játéka, érdekes volt a dalokat magyar szöveggel hallgatni (a filmben angolul szólnak, és magyar felirat van hozzájuk), tetszettek is, valahol vicces, hogy az Over the Rainbow-n általában az ötödik másodperc után már bőgök, és szép volt a díszlet meg majdnem minden jelmez is. Hegyi Barbarát kicsit sajnáltam Glinda ruhája miatt, az elég giccsesre sikerült (itt lehet megnézni). Jó volt, hogy beleírtak a történetbe jó néhány szóviccet, a legfárasztóbb talán a Bádogemberhez intézett pléhboy volt, de a többi is tetszett. A kedvenc jelenetem Óz lebukása, az valahogy viccesebbre sikerült, mint a filmben. Érdekes módon Rékával mindkettőnknek az jutott eszébe, ha 20-30 évvel ezelőtt csinálják meg ezt az előadást, mennyire jó Nyugati Boszorkány lett volna Törőcsik Mari. Nem mintha Kútvölgyi Erzsébet nem lenne jó, persze, mert nem kicsit jó. Rengeteg gyerek volt a nézőtéren, és nagyon-nagyon élvezték az előadást, ez is jó volt.

Én meg kedvet kaptam a film újranézéséhez.

Az előadás végén volt ünneplés, mert Hegyi Barbara két napja töltötte be az ötvenet. Kapott egy tortát, és lejátszották neki Halász Judit születésnapi dalát. Szép gesztus, nekem tetszik, hogy minden szülinapos művészüket felköszöntik a színpadon is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk