Elkerültük egymást
Az érzés folyamatos, de csak egy példát hozok fel*. A közeli templomban mise vagy koncert van, gyönyörűen énekelnek, elhangzik többek között a Halleluja, amit én a Shrekből ismerek. Léleksimogató háttérzene a fordításhoz, azon gondolkodom, hogy amint végére érek a mára kijelölt adagnak, odamegyek a fényképezőgépemmel, hogy megörökítsem ezt a csodát. És akkor ő felpattan, és hisztizik és csapkod, hogy a kurva életért kell ráerőltetniük a hülye vallásukat, őt ne térítse meg senki, nem érdekli, és milyen parasztság ez, és mi van, ha errefelé élnek arabok vagy zsidók, esetleg valaki komponálna (ez utóbbi ő), és nem igaz, hogy ilyen kurva hangosra kell csinálni a templomaikat is, és ő majd bemegy egy ilyen misére sátánista pólóban, aztán meglátjuk, mennyire fogják értékelni. Majd becsukja a teraszajtót, hogy ne halljuk a zenét. Ilyenkor úgy érzem, tökre elkerültük egymást. Egy darabig egymás felé haladtunk, aztán találkozási pont elrepesztettünk egymás mellett százzal. Kellemetlen.
