Már lehetetlen mindent lejegyzetelni
De azért próbálom legalább a nagyját. Nem mindig ide, van erre egy Word dokumentumom is, hogy nehezebb legyen majd összegyűjtögetni és kinyomtatni neki, ha nagyobb lesz :D Ha nagyon lassan vánszorog az utcán*, ami pedig szokása, mert tudja, hogy marhára idegesít vele (különösen 6-7 fokban és sarkvidéki szélben, amikor rajtam nincs sapka, mert otthon felejtettem, jól meg is fáztam már megint, köszi), egy idő után fogyásnak indul a türelmem, ekkor szoktam mondani neki, hogy "chop chop", mert annyira vicces ez a kifejezés, hogy beépült a mindennapi szókincsembe. Tegnap hazaértünk végre-valahára, mondtam neki, kezdheti levenni a sapkát, sálat, kabátot, cipőt. Válasz: "Anya, seííííts!", bár ezt már mind tudja egyedül, és a bölcsiben a néniknek csinálja is, mint a kisangyal. Mondtam, jó, mindjárt seítek, csak én is leveszem a kabátomat meg a cipőmet. Erre a gyerek: "Anya, gyere ide! Chop chop!" Ezen elnevettem magam, de azért elmagyaráztam, hogy ezt csak én mond