LizaGazdija

Nagyon szeretem, élénken emlékszem az első alkalomra, amikor láttam, meg arra, hogy évekig azt hittem, anyu szerepel benne (a legvégén, amikor az utcát sózó bácsi találkozik a családjával), és viccből nem mondják meg a szüleim, hogy tényleg ő az - az alakja, a kabátja, a haja, a mozgása is nagyon hasonlít anyuéra. Az emlékek miatt minden évben megnézem karácsony előtt, sőt még a második részét is. Ma is megnéztük Tomival. Nyugdíjas tempóban: a közepén jó fél órát aludtunk mindketten, mikor melyikünk. Hehe. Öregszünk.

Na, hát én idén karácsonyra elkészültem a sütéssel. Juhú! Van édes, van sós, mézeskalács nem lesz, mert elfáradtam, de majd legközelebb, vagy húsvétra, vagy valami. Kérdeztem Tomit, tekintve, hogy jó lett az édes süti, baj lenne-e, ha a sütés nélküli zserbószerű édességet nem csinálnám meg, és azt válaszolta, hogy igen. Mindig tök rugalmas, nem gond számára az újratervezés, szóval ebből a válaszból lehet tudni, hogy nagyon ízlett neki ez a süti legutóbb, úgyhogy 23-án összerakom. Mivel sütés nélküli, nem bonyolult, inkább csak azért gondoltam, hogy ellógom, hogy ne rohadjon ránk a sok süti. De pont ez a zserbós tuti ellesz egy hétig, tíz napig a hűtőben, úgyhogy no para. Olyan jól állok, hogy az valami elképesztő. Sosem volt még ilyen. Most kicsit azért vállon veregetem magam. Ha többet sosem lesz ilyen, akkor majd boldog nosztalgiával fogok visszagondolni az idei évre :D