LizaGazdija

amikor nagyon sokan mentek férjhez körülöttem, én meg kiborultam, hogy ehhez képest én itt toporgok a nullán, kilátásom sincs rá, hogy valaha párt találjak, olyat, akivel szóba jöhet a házasság meg a gyerek. Akkor egy okos ember azt mondta, ne essek kétségbe, én akkorra találom meg a boldogságot, amikorra ezek az emberek elválnak. A mondás maga nem tetszett, mert nekem nem azzal volt bajom, hogy ők boldogok, hanem azzal, hogy én nem, és ezen nyilván nem segít, ha ők sem azok. De most komolyan elgondolkodtam, mit jelenthet, hogy ők már elváltak, én meg továbbra is a nullán toporgok, sehol egy pasi, nemhogy esküvő meg gyerek. Valamiért azt gyanítom, semmi jót. Majd ha kicsit magamhoz térek, akkor biztos lesznek vidám posztok, meg biztos fogok írni a mostanában könyvekről, meg ilyesmi. De egyelőre ott tartok, hogy ki vagyok bukva és el vagyok keseredve. Elnézést kérek attól, akit ezzel zavarok.

Nem értem, mi volt a baj, nem tudom, hogy ami elhangzott, az csak bullshit, vagy kellene tudnom kezdeni vele valamit, és ha utóbbi, akkor miért nem tudok vele kezdeni semmit. Utálok mindent, elegem van mindenből, senki sem beszélget velem, teljesen egyedül vagyok, nem értek semmit, nincs kedvem semmihez. És most már nagyon hamarosan eljön a pillanat, amikor tényleg, konkrétan hányni fogok a választásoktól, gyűlölöm, hogy mindenhonnan ömlik a politika a képembe, a sok undorító párt sok undorító jelöltje, és ezt úgy, hogy be sem kapcsolom a tévét, egyszerűen hányás az egész, nincs is kire szavazni, mégis alig várom, hogy végre vasárnap legyen, szavazzunk, meglegyen a győztes, aztán elkussoljon mindenki a picsába. Fúj, mennyire undorodom most az egész világtól...

Nem nagyon tudom, mit csináljak, aminek talán az is lehet az oka, hogy nem kaptam egyértelmű indokot arra, miért nem kellek. Csak ilyen bullshitet, amivel nem tudok mit kezdeni. Hogy ő boldogtalan Magyarországon meg az életében, és azt hitte, ezen egy párkapcsolat segíthet, de most kiderült, hogy nem, mert arra ő alkalmatlan, és ezen csak az segíthet, ha jövőre elmegy a cége új irodájába dolgozni, mégpedig Vietnámba, és ezt ő rontotta el, és ne haragudjak, és nem gondolta, hogy ilyen rövid idő alatt is ekkora nagy fájdalmat tud okozni, és nem akarta, és nekem különben sincs okom sírásra, mert én egy tök boldog lány vagyok, tök jó életem van, ez is köztünk a nagy különbség, ami miatt nem illünk össze. És itt azért elgondolkodtam, vajon szerinte miért vagyok társkeresőn, miért van odaírva az adatlapomra, hogy komoly kapcsolatot keresek, vajon mennyire nagy boldogságra utal, hogy párt keresek, és akkor most azért dobott-e, mert nem vagyok elég depis, illetve mert a fájdalmaimat ügyesen mo