LizaGazdija

- Remélhetőleg nem fog recsegni-ropogni a parketta, és nem fognak nyikorogni az ajtók sem, ezért nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Mivel nem kell attól tartani, hogy felbukkan egy (meztelen vagy éppen felöltözött) félidegen, pláne nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Remélhetőleg lesz mélyhűtőnk, így lesz otthon hús, fagyasztott zöldség és gyümölcs, esetleg fagyi. Meg amit Tomi még ehhez hozzá szeretne tenni. - Lesz minimum egy aprítógépünk meg egy habverőnk, így aztán tudok majd sütni. Továbbra is cukor és liszt nélkül, de így nem szökőévente egyszer lesz otthon (édes és/vagy sós) süti, hanem pár hetente. - Esténként, ha ahhoz lesz kedvünk, elmegyünk sétálni. - Vagy valamilyen programra, pl. színházba, moziba, koncertre, bármire. - Közben összebújunk. Esetleg otthon, valami jó kis film előtt. - Ha akarunk, eljárunk sportolni. Akár futni, akár valamelyik terembe. Vagy ha nem, akkor otthon edzegetünk, hiszen nem fog nyikorogni a parketta, ezért nem fogunk attól tartani, hogy átjön a l...

A tegnapi helyre felvettek, kedden betanítás lesz :) Ez egy igen-igen geringfügig állás, de állás, és pénzt fogok vele keresni, ráadásul megszokom egy kicsit, hogy németül telefonáljak, ami nem lesz hátrány a későbbiekben sem. Amikor épp a menetrendet böngésztem Tassenbachban az út szélén, egy hóbuckában állva, megcsörrent a telefonom. Egy iskolától írtak, ahonnan nemrég utasították el a jelentkezésemet, mondván, már találtak alkalmas jelöltet. Most megint keresnek, és jövő héten mehetek interjúra. Hogy én ettől milyen izgatott lettem... És elvileg még az adószámom is megérkezett, amivel most már vállalhatok magántanítványokat. Elvileg, mert nem pontosan értem, mi történik, de már megkérdeztem egy hozzáértőt, remélem, hamar felvilágosít. Úgy néz ki, lassan alakulnak körülöttem a dolgok.

Ez egy ilyen rendhagyó, majdnem négy napig tartó első randi volt. Megszakításokkal, mert ő dolgozott. Amikor viszont nem dolgozott, gyakorlatilag szünet nélkül beszélgettünk, és elég sokat sétáltunk is még mellé. Majd mutatok képeket, és annyit mondhatok, hogy jól állnak a dolgok, és mindketten kíváncsian várjuk a folytatást.

Mivel most már biztos, hogy nagyban nőnek az esélyeim az álláskereséskor, ha van bejelentett lakcímem Bécsben, úgy döntöttem, mégsem az interjú előtti napon megyek ki először, hanem már most csütörtökön. Neki is álltam lakáshirdetésekre írogatni tegnap este. Ezt úgy csináltam, hogy elővettem a willhaben.at-ot, a bazar.at-ot meg a Facebookon a lakáskeresős csoportot, kiválogattam azokat a szobákat, amik tetszettek. Fő szempont volt, hogy legyen benne ágy, második szempont, hogy legyen íróasztal székkel, következő szempont, hogy legyen rajta ablak, és utolsó szempont így első nekifutásra, hogy hol van - igaz, Bécs legszélén lévő, erdőre néző szobára nem jelentkeztem, annyira azért nem mindegy, hol fogok lakni. Írtam vagy tizenöt-húsz szobára, szépen fel is jegyeztem mindegyiknek a linkjét és az ember nevét, hogy ha valaki válaszol, vissza tudjam keresni a hirdetést. Annyira jófejek ezek az emberek ott Bécsben, hogy vagy nyolc-tíz helyről vissza is írtak mára, olyanok is, akiknek már ...

Ha nem is idén, de jövőre elmegyek Mikuláskor egy lappföldi utazásra, és fogok utazni kutyaszánon, fogok találkozni a Mikulással, és még egy csomó izgi dolgot ki fogok próbálni. Jövőre elmegyek Kínába. A következő öt évben valamikor legyőzöm a transzatlanti repüléstől való durva félelmemet, és elmegyek az USA-ba, azon belül is New Yorkba. Egy Laura Ingalls Wilder-túrára és egy-két Salemben töltött napra is erősen vágyom, de New York az, amit mindenképpen látnom kell. Mivel ügyesen tudok spórolni, remélem, egy-egy célra jó fizetésből egy-két év alatt félre tudok tenni elegendő pénzt.

Lassan megérkezem Bécs kapujába, legalábbis nagyon sebesen közeleg a máltai életem vége. Remélem, nem végleg, az a tervem, hogy minden évben visszajövök egy hosszú hétvégére valamikor szeptemberben. Nyáron tuti nem, mert ez a hőség, ami hetek óta van, és ami a héten még durvulni fog az előrejelzés szerint, nagyon nehezen viselhető számomra. De szeptemberben csodaszép az idő, még meleg a tenger, szóval tökéletes minden. Arra gondoltam, ezeken a hosszú hétvégéken végiglátogatnám a kedvenc helyeimet, felfedezném a távozásom óta adódott újdonságokat, és találkoznék a még itt élő barátaimmal. Szóval közeleg a máltai kalandom vége, úgyhogy nekiálltam előkészíteni a bécsi életet. Összeraktam végre németül az önéletrajzomat meg a motivációs levelemet, megírtam az állásra jelentkezős e-mailemet. Ezek ilyen több órás, félnapos programok, mert nem pusztán fordítási feladat, legalábbis az a határozott érzésem, hogy Ausztriában mást várnak egy jelentkezéstől, mint pl. Máltán, szóval ennek megfele...