LizaGazdija

7 és fél óra könyvtárban görnyedés és öt könyv párhuzamos olvasása után vagyok, leszívódott az agyam rendesen, ezért miközben próbálom a feladataimat legalább közepes hatékonysággal elvégezni, keresgélem azokat a számokat, amik rendszeresen felbukkanak a step aerobic órákon. Már majdnem olyan, mintha órán lennék. Ennyi agyi aktivitást se mutatnék feltehetőleg, ha a honlapon közöltekkel ellentétben nem lenne nyitva az OSZK-ban a büfé, és nem tudtam volna az első négy és fél óra megszakítás nélküli görnyedés után sült májas szendvicset, baracklevet és Sport szeletet venni (500 forintért, nem is volt olyan vészes). És persze egyik nagy kedvencem: Nyilván mindegyik agyonremixelve, de azért úgy is jók. A Sexy and I Know It-től mindig röhögőgörcs fenyeget, így meg, hogy láttam a klipjét, nem tudom, hogy fogok uralkodni magamon, amikor sorra kerül.

Heti egy ebből mondjuk kicsit talán sok a jóból. Most rövidebben mesélek egy hasonló napot, mint a múlt csütörtöki. 1. Reggel hosszas ébredezés, majd rohanás a Várba a könyvtárba. Déltől 1-ig mikrofilm nézegetés (zúg és vibrál is, hála az égnek), 1-től 4-ig olvasás. 2. Az olvasás megér egy külön pontot. A téma az Alice in Wonderland magyar fordításainak összehasonlítása. Módszer: egy bekezdést elolvasok angolul, majd a magam elé kiterített négy fordításból is egy-egy bekezdés következik, persze a kiadások kronológiai sorrendjében, a tapasztalatokat lejegyzem, majd elölről az egész. Azt már nem is említem, hogy valójában öt fordítás van, csak az ötödiket valamiért nem találták meg nekem. 3. 4-kor felpattanás, rohanás haza. Nyilván dugóban áll a teljes belváros, mert miért ne, így hazaérés 16:55-kor. 4. Ebéd. 4 perc jut a főételre, 2 perc a desszertre, persze állva, mint a lovak, mert leülni nincs idő. Csoda, hogy nem fulladtam bele. 5. Rohanás a kutyával sétálni, mert a nyomor

Már szerdán megvolt a humoros csütörtök nyitánya, amikor is a lábamra esett a hangfal. Szép felütés volt, jól előrevetítette, milyen lesz aztán az egész következő nap. Például vártam az Andikat, akik születés- és névnapok ünneplésének céljából jöttek át, és pakolás közben alaposan lefejeltem az egyik könyvespolcot. Szép piros csíkot sikerült így gyártani a homlokom teljes hosszára, de szerencsére némi alapozótól már nem néztem ki úgy, mint egy... Hát... Szóval úgy. Amíg Andiék itt voltak, addig nem volt több happening, így nem is gyanakodtam, miket tartogat a nap. Amíg itt voltak, beszélgettünk, ebédeltünk, tök jó volt a hangulat, ajándékoztunk (én könyvet kaptam, banántáskát, puzzle alakú fülbevalókat a gyermeki énem miatt, valamint hajcsatokat). Ezek után fél 2-re kellett mennem Andi nénihez, de késtem tőle tíz percet. Ennek nem más volt az oka, mint az, hogy simán odagyűltem a régi irodájához, miközben kb. három hónapja költözött át a campus másik végébe. Ráadásul az új hely