LizaGazdija

2014 volt az az év, amikor január elejétől rendszeresen, heti 4-5x futottam, mert készültem az áprilisi félmaratonra. Sikerült is, célba értem, igaz, a térdem szétment csak úgy simán a megerőltetéstől. Mindig is gyenge pontom volt, gyerekkoromban porcleválás gyanúja is felmerült, de végül az azért nem volt. Tegnap iszonyú hajrá után végére értem egy gyerekkönyv fordításának, főleg az utolsó két nap volt kegyetlen, és amikor elküldtem a szerkesztőnek, felszabadultam. Plusz dönert ebédeltem, mert nem volt kedvem főzni csütörtök este (amúgy mindig ráveszem magam), és kiderült, hogy nem 500 kcal körül van, hanem 650. Ha én főzök, 350-450 kcal-t ebédelek, ehhez igazítottam az idők során azt, hogy mit és mennyit eszem még egy nap. Lényeg a lényeg, ebéd után beírtam az appba, mit fogok még enni estig, és ki is jött, hogy 250 kcal mínuszban leszek. Az sok. Régebben heti 3-4x edzettem itthon, szerettem is, jól is esett, aztán kb. másfél év után abbamaradt. Emiatt volt némi bűntudatom, sőt most ...

 Amikor tíz éve (te jó ég!) készültem a félmaratonra, januárban azzal kezdtem, hogy vettem egy normális futócipőt, amit kifejezetten félmaratonhoz ajánlanak. Nagyon szuper volt, sokkal könnyebben és gyorsabban futottam benne, mint addig az akármilyen edzőcipőben. Nem sokkal később találkoztam először a mezítlábas cipő intézményével, egy volt barátom hordott ilyet utcára, nem is csak sportoláshoz. Akkor még biztos voltam benne, hogy nekem ilyen sosem lesz a lábamon, mert az még lábtyű volt, ami szerintem irtó hülyén néz ki, plusz próbáltam már olyat zokniban, és innen tudtam, hogy nekem marha kényelmetlen is. Pár éve aztán megint elém került a mezítlábas cipő, de már nem lábtyű, hanem széles lábfejű, puha talpú lábbeli formájában. Ez már jobban tetszett, viszont 100 euró körül volt az ára, amennyit nem vagyok hajlandó cipőre költeni. Tavaly pedig felfedeztem, hogy ugyanezek a cuccok már sokkal olcsóbbak, 30-40 euróért is találni jókat, úgyhogy be is ruháztam egyre. Egy ilyesmire: Cs...

Hétvégén volt a bécsi maraton, apu szerint Európa egyik leghíresebb ilyen jellegű eseménye. A közeli parkban rendeztünk szülinapi pikniket a szüleinkkel és Tomi testvéreivel, és odafelé találkoztunk a futókkal. Rögtön rám tört a nosztalgia, hogy én mennyire szerettem futóversenyen futni, és el is határoztam, hogy megint fogok, illetve Tomival közösen fogunk. Négy éve futottam a Vivicittán a félmaratont, akkor megfogadtam, hogy soha többet, mert már a felkészülés is alaposan odatett a térdemnek, a verseny meg aztán teljesen leamortizálta, konkrétan fél lábon ugráltam fel a harmadikra, mert nem bírtam ránehezedni a jobb lábamra, hát, vicces tíz perc volt. Erre most megint ott tartok, hogy hú, jövő ilyenkor egy félmaraton... Normális-e vagyok?

Erre is sor került, még ha jó egy héttel később is, mint terveztem. Majdnem 4 km-t futottam majdnem fél óra alatt. Ez elég siralmas, mert azért a Margitszigeten az 5,3 km-es kört 32-34 perc alatt szoktam futni (ami amúgy még mindig nem túl jó tempó), viszont - az esküvő előtti héten futottam utoljára, ez tavaly május vége, - akkor is csak nagyon kicsivel volt jobb az eredményem, gondolom, nem nagyon voltam formában, - most egyáltalán nem fájt a futás, pedig felhívták rá a figyelmem, hogy szülés után simán várhatok mindenféle kínt, - bazi meleg volt, - sokat kellett belesétálnom. Lesz ez még jobb is, és örülök neki, hogy nem fejlődtem vissza a nullára.

1. Az I Love Balaton 2x után még erősebbé vált az érzés, ami a nagy átúszás után fogalmazódott meg bennem: lehet, hogy érdemes lenne egyszer fél évet arra szánni, hogy megint megtanuljak gyorsúszni*, valamint kicsit felgyorsuljak, és aztán jövő nyáron nem 3 óra alatt úszni az 5,2 km-t, hanem mondjuk 1,5 alatt. 2. Megint fel kellene készülni a félmaratonra, és le is kéne futni, ha már. Ja, hogy a térdem már két éve is kicsit belehalt? De már jobban van, már szinte csak akkor fáj, ha futok :D 3. Ha már lúd, legyen kövér alapon fel kéne készülni a maratonra is, és aztán azt is le kéne futni. Eredetileg úgy terveztem 2014-ben, hogy áprilisban félmaraton, októberben maraton, csak 1. tökre szétment a térdem a félmaratonon, ezért letettem a tervről, 2. elmentem Máltára, és nem voltam otthon októberben. Maraton persze Máltán is van, csak sokkal nagyobb szívás, mint otthon, mert 1. sokkal párásabb/melegebb a levegő az év bármely szakában, 2. Máltán bőven van a távban szint, míg a budapesti ...

Voltam az újévi malacoson, ami Steiner Imre első nagyobb futóeseménye volt, aztán a Valentin-napit kihagytam, és most elmentem a húsvéti nyulasra. Nagyon jó volt! Bár 9-re értem oda, amikorra meghirdették a gyülekezést, még jutott technikai futópóló, aminek nagyon örültem. (Arra számítottam, hogy mindenki cselesen órákkal korábban kitelepül, hogy jusson póló, én meg lemaradok róla. De nem!) Volt közös bemelegítés, ami nagyon jó ötlet. Aztán futottunk egy nyulat. Nekem megint fogalmam sem volt, mikor mijét rajzoljuk, mert nincs ilyen fejlett térlátásom, de azon nagyon jól szórakoztam, hogy micsoda kanyarokat meg íveket vittünk bele. (Itt jegyzem meg, hogy a MapMyRun tényleg nagyon komoly - utólag vissza tudom nézni az útvonalat, a nulláról megrajzolja nekem a nyulat, mutatja, mikor merre kanyarogtam. Nem semmi.) Jó volt látni a tömeget, és a járókelőknek is szereztünk néhány vidám percet. Annyira jók az ilyen közösségi események/élmények! Én a csapat elején futottam, mert arra gondoltam...

Megérkezett a schönbrunni futásom összefoglalója e-mailben. Azt mondja nekem az oldal, hogy 2. sprintkirálynő lettem az egyik 2,7 km-es körömmel, amin pont 6:26-os kilométereket mentem. Ezen megdöbbentem. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, mi van. Fel lehet vinni futóútvonalakat, és akkor az azt az útvonalat futókat rangsorolja az app. Valaki felvitte például a schönbrunni palota parkját, ahol egy kör 2,7 km, és van már 201 teljesítés. És a nők között enyém eddig a második leggyorsabb kör :O Azt a mindenit! A sprintkirálynő köre mellesleg 6:09-es, hehe. A sprintkirályé meg 5:29-es, ami egyenesen lol. Nagyon komoly ez a motivációs rendszer, még valami pontokat is kaptam, amikről még nem derült ki számomra, mire jók, de már most örülök nekik. Ráadásul a márciusi pontversenyben én vezetek :O Ez 10 ponttal elég vicces, szóval gyanítom, hogy a schönbrunni futók kis hányada használja a MapMyRunt. Már érzem is, hogy rendesen fogok járni futni, mert már most motiválódtam. Megszólították a v...

Jó, január 2-án már voltam az újévi malacos futáson, de az még nem rendszeresség, és Tomival is futottunk múlt héten, de az meg rövid volt. Szóval az 5 km-es futások szempontjából volt szezonnyitó ez a mai. Kapásból 5,5 km lett amúgy a MapMyRun szerint, ami egy nagyon jó kis futós app, ajánlom szeretettel. 36:47 lett az időm, ami nem is rossz, illetve jobb, mint amit hittem magamról. Azt gondoltam, 7 perces kilométereket futok, és nem. Az elején még 6:13 volt, a végére 6:34, és attól jött ki a 6:41-es átlag, hogy az első kör után (kettő van összesen) belesétáltam. És csak 384 kalóriát égettem el, fel vagyok háborodva. Jólesett a futás, bár nem volt könnyű, már csak azért sem, mert 1. a vasárnapi liszt-cukor habzsi-dőzsi óta még most sem vagyok teljesen jól gyomorilag (az azért durva :O ), ezért fájt kicsit a mozgás, 2. a tegnap esti Béres Alexandra-féle tornától elég jó izomlázam lett a hasamban meg a fenekemben. Nagyon úgy tűnik, hogy holnapra a combomban is lesz. Amúgy kicsit hid...

Az eseményt egy pasi szervezte a barátainak, legalábbis szándéka szerint. Én úgy találtam rá a futásra, hogy a pasi az egyik ismerősöm ismerőse, és az ismerősöm bejelölte a Facebookon, hogy érdekli a dolog. Amikor én rányomtam, hogy megyek, kb. 20 ember volt rajta, aztán mára 1500 lett. Kicsit kinőtte magát az esemény :) Már 1000 jelentkezőnél egyeztetett a srác a rendőrséggel, és végül nem kért rendőri biztosítást, sem útlezárásokat, mert úgy ítélte meg, hogy meg tudjuk oldani a forgalom zavarása nélkül is. (Tényleg sikerült.) Úgy volt, hogy Danival megyünk, és az egyenpólónkat vesszük fel, aztán később anyunak is megtetszett az ötlet, és ő is mondta, hogy jön velünk. Dani végül nem jött, mert úgy érezte, túl hideg van, anyu meg szintén nem jött, mert álmos volt, és inkább visszafeküdt aludni. Nem örültem, de hát voltam már máskor is egyedül mindenféle programon, szóval azért én elmentem. Az öltözést kicsit talán túlzásba vittem - póló, futópulcsi, polárpulcsi, kötött harisnya, téli (...

Na, hát ez a nap van olyan rossz, mint a keddi volt. A fél napot bőgéssel sikerült tölteni. Fogy a pénzem, nem kapom azt a pénzt, amit várok, és ami jár nekem (erről majd egyszer talán mesélek, ha így vagy úgy rendeződött a történet), a munka nagyon rossz, pasi nincs, a minidepi miatt úgy érzem, nem is lesz soha, pedig nagyon rossz ám egyedül lenni, baromi fáradt vagyok, és ezen egy szabadnap tökre nem segít, holnap megint kell menni dolgozni, és nem akarok, nincs kedvem, nyomaszt, rettenetes, valamint a tanulmány sem halad semerre - igaz, max. 9 oldalt kérnek, nem állok túl jól a másfél oldalammal, és fél 8 van. És most sem írok, mármint de, csak ezt a bejegyzést a tanulmány helyett. Pedig még ma el fogom küldeni a témavezetőmnek, ha beledöglöm is. Közben kellene főzni is, hogy aztán holnap ehessek megint hidegen olyan dolgokat, amik melegen jók, és ezt is rohadtul unom. Amikor már nagyon nagynak éreztem magamon a nyomást, akkor elmentem Schönbrunnba, és futottam két kört. Az 5,4 km a...

Nincs túl messze, Nevena volt lakótársa oda járt futni, ő jó helynek tartotta, így gondoltam, megnézem én is. Most este voltam kint, de még sötétedés előtt. (Sötétben nem futkározom soha sehol. Ahhoz gyáva vagyok.) http://www.botanische-spaziergaenge.at/Bilder/Lumix_8/P1720322.JPG Parkra számítottam, de ez konkrétan egy erdő. Nagyon szép, csendes, nyugodt, és a közepén van egy gyönyörű tó. Sajnos nem fényképeztem, mert nem tudtam, vajon leáll-e a futóapp, ha megnyitom a fényképezőt, és mindenképp szerettem volna mérni, mennyit futok és mennyi idő alatt. Előzetesen azt láttam a térképen, hogy akkor van meg az 5 km, ha a villamosmegállótól befutok a tóig, azt kétszer körbefutom, majd visszamegyek a villamosmegállóhoz. Hát, ezt végül nem csináltam, csak egyszer futottam körbe a tavat. Részben azért, mert nevéhez méltóan eléggé dimbes-dombos a hely, és a fel-le futkározástól hamar elfáradtam, részben meg azért, mert kicsit túl nyugodt és csendes nekem a környék. Alapvetően gyáva va...

Ahogy otthon Krisz és aerobic (step meg sima), úgy Máltán Maja/Linnea/Kate/Ricarda/Marte és kettlebell. Ahogy Krisz évi kétszer tábort szervez, úgy a lányok évente párszor "spártai összetartást". A tegnapi adag épp az évente megrendezésre kerülő Spartan Race volt, és nagy-nagy szerencsémre úgy alakult, hogy pont szabadnapos voltam, így részt tudtam venni rajta. Délben kezdődött a verseny, el is határoztam, hogy 10-kor kelek, és 11:20-kor elindulok, biztos, ami tuti. Na, hát, 11:28-kor pattant ki a szemem. Azért az már valami. Végül is villámgyors készülődéssel, sprinttel és sprint közben reggelizéssel csak két percet késtem, és megvártak. (Írtam SMS-t Linneának.) Öt négyfős csapatot alakítottunk (sorsolásos alapon), én Petrával, Gareth-szel és Tomasszal voltam. Kaptunk egy sok oldalas füzetet, abban voltak a feladatok. Az első mindjárt király volt: 15 kép, mindegyiken egy-egy helyszín Pembroke, Swieqi, Paceville, St. Julian's és Sliema területén valahol, de persze nem vol...

Keveset és rosszul, de gyönyörű volt a tenger a sétányról nézve, láttam egy csomó embert, és kaptam ingyen pólót. Nevezési díj nem volt. Meg még tengerparti kettlebell edzésen is voltam, és az is tiszta flow élmény volt. Jó nekem. Először dolgoztam Aztán haldokoltam, amikor a csapattársaim dolgoztak Végül nyújtottunk É meg úsztam egyet

5 km, kicsit kevesebb, mint egy szigetkör otthon. Kb. ötven induló volt, ami nekem nagyon kevésnek tűnt, nem is értettem igazán, mert azért eléggé reklámozták az eseményt. Lehet, hogy igaz, amit már több helyen olvastam, és az itteniek tényleg ennyire nem szeretnek sportolni? Amúgy meg... Hát, ez nagyon kemény volt. Először kellett futni egy és egyharmad kört a sportpályán (kb. 550 m). Ott még nem volt baj, az sík terep. De ami utána következett, hajjaj! Fel kellett futni az egyetemi körútra (400 m). Fel. Aztán az egyetemi körúton három kör (körönként 1,1 km), vissza a pályára, még egy kör és cél. (Ez így nem 5 km, nem tudom, mit mértem rosszul.) Na most az egyetemi körút úgy néz ki, hogy a háromnegyedében felfelé futsz, a negyedében lefelé. És az derült ki, hogy én még mindig nem tudok hegynek felfelé futni. Most az sem volt, ami a félmaratonnál, hogy visz a tömeg, miután nem volt tömeg :) Nagyon sokat sétáltam sajnos. Otthon 5 km-t azért lefutok megállás nélkül, és többször előfordul...

Megvolt az első máltai futásom. Tanulságos volt. Sliemában nem futunk este 6-kor, mert 1. megfulladunk a melegtől, 2. megfulladunk az ezer autó kipufogógázától, 3. lépni sem tudunk a rengeteg embertől. Úgyhogy futni majd reggel járok, amikor az emberek még alszanak, és még hűvös van. A térdem jól bírta, de azért brutális volt felfutni arra a néhány dombra, ami útba esett. Nem baj, majd belejövök. 3,5 km volt a táv, de lehet, hogy felér egy szigetkörrel, amennyi emelkedő van benne.  Ma meg kipróbálunk egy edzőtermet Pannával. Nagyon kíváncsian vártam, és elég érdekes élmény volt. A lány, akihez mentünk, kedves meg aranyos, az órája a cím alapján brutálisnak tűnt, ehhez képest semmi sem volt. Voltak érdekes meg kreatív gyakorlatok, de nagyon kevés volt, és nekem a 10 perc bemelegítés mellett a 20 perc nyújtás enyhe túlzásnak tűnt, nem ehhez vagyok szokva. Meg aztán furcsán is tartotta a lány az órát, ezt Panna is így érezte. A zene semmi különös, ritmusa sem nagyon volt, a lány me...

A félmaraton lefutása után döntöttem el, hogy mostantól csak 10 km-eket fogok csinálni, mert a 21 km nagyon durva hatással volt a lábamra. Meg is néztem, mikor van a legközelebbi futás Pesten, láttam, hogy május 18-án, de nem neveztem, mondván, majd két héttel előtte meglátom, hogy áll a térdem. Megláttam: nem jól, így nem is neveztem. Aztán ezen a héten szerda este ültem a gép előtt, néztem, néztem a futanet.hu-t, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy beküldtem a nevezésemet. Mit volt mit tenni, csütörtökön elmentem a rajtcsomagért, és vártam a vasárnap fél 2-t. Ez már a cél Az érkezést kicentiztem, mondhatni. Fél 1-kor akartam indulni, hogy 1-re ott legyek, mert akkor fél 2-ig még belefér a mosdó előtti sor végigállása, a rajtszám felapplikálása és a bemelegítés is. Ehhez képest 3/4 1-kor indultam, negyed 2-re értem ki a PeCsához, végigálltam a sort a mosdóhoz, felapplikáltam a rajtszámot, majd beálltam a rajthoz. Ekkor mondták be, hogy még 8 perc van a rajtig, hááát... Már ...