LizaGazdija

Ez volt ma (20-án) Ráckevén. A családnak ezt a felét szinte egyáltalán nem ismertem eddig, valójában abban sem voltam biztos, hányan voltak testvérek Tatáék. A tippem 9 volt (mármint az emlékem tizensok évvel ezelőttről, Tata elbeszéléséről), ehhez képest tényleg ennyinek kéne lenni, de végül csak heten nőttek fel. Most már csak hárman vannak, és csak ketten voltak az összejövetelen. Viszont az összes testvér majdnem minden gyereke eljött, talán csak hárman nem voltak ott. (Az mondjuk szerintem valahol szomorú, hogy 7 testvérnek összesen 9 gyereke lett, de ez Nagyiéknál is hasonló: ott négyüknek összesen hat gyereke van.) Nagyon szimpatikusak, jól éreztük magunkat köztük. Vicces volt, mikor anyu mondogatta, mennyire hasonlított Tata a bátyjára, mert én ezt egyáltalán nem érzékeltem. Hiába, kicsi voltam még, mikor Tata meghalt, és mondhatni, alig ismertem. Vagy inkább másképp ismertem, mint a felnőttek, mást láttam belőle. Az unokák is szimpatikusak, köztük most én voltam a legidősebb,