Jekyll & Hyde - the musical

Dr. Jekyll, you're a devil.

The only thing constant is change.

This is a dangerous game.

A Corvin idén koncerteket és színdarabokat is vetít a mozifilmek mellett, de csak egy-egy alkalommal, ezért is számítanak ezek az alkalmak különleges eseménynek. Több program is nagyon érdekelt engem, legjobban a Jekyll & Hyde és a Queen 1986-os budapesti koncertje. Előbbi vettem is jegyet, utóbbit jövő kedden este 7-kor vetítik, ha valakit érdekel a lehetőség, szerintem még van rá jegy.

(Aki nem szeretne elolvasni egy kilométeres bejegyzést, tekerjen az aljára, és nézze meg a linkelt első jelenetet, légyszi-légyszi, köszi.)

A Jekyll & Hyde 1997 és 2001 között futott a Broadwayn. A veszélyes kísérletet végző tudóst David Hasselhoff alakította. Három dolog csábított arra, hogy megvegyem a jegyet:
1. Nagy vágyam, hogy egyszer lássak élőben egy darabot a Broadwayn, és ez a lehetőség a "next best" megoldás volt.
2. Olvastam Robert Louis Stevenson Dr. JEkyll and Mr. Hyde-ját, és nagyon-nagyon tetszett.
3. Kíváncsi voltam, vajon milyen David Hasselhoff, akit a Baywatchból és a Knight Riderből ismerek, a színpadon.

A musicalt egyébként itthon is bemutatták, Janza Kata is játszott benne. Erről eddig nem tudtam, meglepett, de örülök neki, jól tették.

Nagyon örülök, hogy elmentem. Annak is, hogy J. Andi végül eljött velem (akadt némi problémám a másik jegy felhasználásával), annak meg pláne, hogy neki is tetszett. Eddig egy színdarabot láttam csak angolul, az IBS színpadán, még gimis koromban, de már nem tudom, mi volt az, csak arra emlékszem, hogy nem értettem belőle túl sokat. Én máig tudok örülni, amikor azzal szembesülök, hogy végig értek egy-egy filmet, mivel az angolul tanulásomat végigkísérte az a stressz, hogy soha nem értettem, amit magnóról vagy filmből hallottam, és úgy tűnik, máig nem szoktam meg, hogy ez a dolog átfordult az egyetem kb. második évében, és azóta az a ritka, ha nem értek valamit. Szóval ma is örültem annak is, hogy mindent értettem, azt is, amit énekeltek. Ez utóbbi, az énekelt szöveg megértése még később fejlődött ki, mint az egyszerű, beszélt szövegé, úgyhogy az még nagyobb öröm :)

Először beszélnék a színpadról. Nagyon tetszett. Alapvetően nem volt díszlet, de a különböző helyszíneken mindig voltak korhű bútorok, amik "maguktól" gurultak be a színpadra, amikor szükség volt rájuk, és maguktól gurultak ki, amikor már nem kellettek. Nagyon profi megoldás, és úgy általában nagyon profi volt az egész díszlet.

Imádtam a ruhákat is, felüdülés volt végre olyan darabot látni, ahol nincs modernizálás. Nem tehetek róla, tényleg nehezen viselem, ha pl. egy 1800-as években, Angliában játszódó darabban bőrdzsekiben meg szakadt farmerben ugrálnak emberek. De itt ezzel nem volt gond, gyönyörűek voltak a ruhák.

A dalokat is szerettem, nagyon-nagyon jó volt mindegyik. Kedvencet is avattam:

Jó, ez igazából két dal, de egymás után hangzottak el. És hátborzongató az őket elválasztó "Good night, father", tényleg beleborzongtam.

A színészek is nagyon profik voltak, hitelesen alakították a karakterüket. A kedvenceim John (George Merritt), Lucy (Coleen Sexton) és Emma (Andrea Rivette) lettek, szerintem ők játszottak legjobban. David Hasselhoff sem volt rossz, azt semmiképp nem lehet állítani, de nekem furcsa volt. Nagyon szépen énekel, nem is gondoltam volna róla, de valahogy túl merev, darabos volt nekem a játéka. Időnként azt is éreztem, hogy túljátssza a szerepét, és voltak olyan jelenetek, amikor egyenes nevetségesnek éreztem az alakítást. Egy ponton körbetáncolja Lucyt, és félelmetesen, veszélyesen kell néznie, és amikor ezt az arcot vágja, nagyon közelről mutatja a kamera. Többen elröhögték magukat a nézőtéren, köztük sajnos én is. Egyszerűen köze nem volt a félelmetességhez, úgy nézett ki, mint ahogy régi filmekben az értelmi sérültet ábrázolják. Szóval ez kicsit zavaró volt, de összességében azért ő is jól játszott, többnyire elhittem neki, hogy ő Dr. Jekyll és kínlódik.

A történet kissé meglepett: egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy lett volna benne szerelmi szál. Jól el is szégyelltem magam, hogy minek olvasok én, ha aztán a történet fele kiesik a fejemből. Itthon meggugliztam a kérdést, és örömmel láttam, hogy kivételesen nem én vagyok fura: nem volt szerelmi szál a regényben, csak a musicallé alakítás során került bele, amit meg teljesen megértek. Megjegyzem, egyáltalán nem volt történetidegen ez a szál, nagyon jól illett bele. A kérdés, amit felvet, persze ugyanaz, mint amit a regény is felvet. Orvosi etika és kettős személyiség, mindkettő igen érdekes téma, és Stevenson elég érthetően állást foglalt szerintem ezekben a kérdésekben. Fontos regény, mindenkinek ajánlom, mert nagyon izgalmas és érdekes. A főbb események még megvannak az én fejemben is, és azok alapján bizton állíthatom, hogy elolvasásra érdemes a könyv.

A legjobb karakter szerintem Emma. Előkelő, finom hölgy, de közel sem liba, hanem nagyon is intelligens, gyengéd, kedves nő. Elhűltem azoktól, amiket mondott. Például az apja aggódik, kérleli, ne menjen hozzá Jekyllhez, mert valami nem stimmel vele, ő nem is tudja elviselni, mire Emma válasza: "Nem is neked kell, hiszen nem te mész hozzá, hanem én." Ezt kedvesen, mosolyogva, szeretetteljesen. És soha nem veszíti el a fejét, pedig történik vele egy-két sokkoló dolog.

A legjobb jelenet a darab vége felé volt látható. Ekkor Jekyll és Hyde szenvedélyesen vitatkoztak egymással. Valami fantasztikus volt. Az, ahogy megoldották... De nem mesélhetem el, pontosan hogyan valósították meg, mert azzal lelőném a poént.

Minden dal, minden jelenet óriási tapsot kapott (egy előadást vettek fel, nem volt külön előadás csak a kamerának). A végén állva tapsolt a közönség. (Engem meglepett, hogy szinte senki nem volt kiöltözve, farmerben meg kötött pulcsiban üldögéltek ott az emberek. Nálunk is terjed ez, persze, de engem akkor is mindig meglep.)

Az előadás végén, a meghajlások után nem lett vége a felvételnek, hátra volt még ugyanis egy meglepő fordulat. Amikor a meghajlások után levonultak a színpadról a színészek, David Hasselhoff a színpad széléről visszafordult, előrejött, és beszélni kezdett. Ezt volt a lényeg: "I've come a long way from the beach and the talking car, and I thank you for it." Szóval van humora meg önkritikája, ami plusz pozitívum.

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, és benne van némi rosszalkodásban, akkor az ide vesse a szemét,  csodát lát. Na jó, nem, hanem a musicalt. Viszonylag jó minőségben, angol felirattal(!). Szóval ajánlom, érdemes megnézni, ha valakinek van két és fél órája. Az első részben mindjárt elhangzik a két dal, amit fentebb linkeltem. Érdemes megnézni a színészi játékkal együtt. Hátborzongató, én mondom. Legalább ezt az első 10 percet nézzétek meg, tényleg!