LizaGazdija

Itt van öt nap a húsvét örömére, amit pihenésre lehetne fordítani. Nem fogjátok kitalálni, de egyetlen pihenőnapot sem sikerült szerveznem. Egyet sem. És csak egy olyat, amikor nem kell órára kelni. Viszont van benne bőven utazás, tanítás, meg kb. fél napnyi sütés. Egyszer valami hozzáértő majd elmagyarázhatná, ezt vajon miért csinálom.

egy idős bácsi jött fel az aluljáróból a Corvin negyednél, mégpedig üvöltve. Ezt üvöltötte: "Rohadt koldusok! El kell küldeni mindet!" És tekintgetett körbe, helyesel-e valaki, de inkább csak kikerülték az emberek, amit nem csodálok, én sem szívesen mentem volna el mellette. Tényleg nem jó, hogy az aluljáróban fekszenek. Az sem jó, hogy koldulnak. Mondjuk én még egyszer sem tapasztaltam, hogy agresszívek lennének, megszólítani sem szoktak, csak ülnek, és remélik, hogy valaki ad nekik pénzt. (Én mondjuk nem csinálom jól, mert nem szoktam adni: az egész fizetésemet rájuk költhetném, ha mindegyiküknek szeretnék segíteni, ha meg nem mindegyiküknek, akkor mi alapján válogatom ki, hogy kinek igen, kinek nem.) Az nem derült ki, a bácsi szerint mégis hová kéne elküldeni a "rohadt koldusokat". Azt kéne megérteni, hogy nekik sem jó, hogy az utcán élnek, nem poénból csinálják, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. A szállókon nincs elég hely, és ha van, akkor sem mindenk

Érdekes ez az ország vallás szempontjából is. Sok keresztény van ugyan, de a keresztény ünnepeket nem tartják, csak tudják, mikor vannak. A karácsony például abból áll, hogy megállapítják, hogy most karácsony van, aztán túllépnek a kérdésen. Na jó, több családnál is láttam már karácsonyi dekorációt. Choinak volt egy nagyon ízléses kis faragott minifenyője, szintén fából egy miniszánkó, ezt a kettőt kirakta a zongora tetejére, és körülpakolta Mikulással meg manóval meg hasonlókkal. Ennél a mostani családnál meg biztos, hogy a dekoráció részét képezte az a két hatalmas, de tényleg, óriási diótörő, amit kicsit irigylek tőlük, és ami most is kint van az előszobában a komódon. A karácsonyhoz hasonlóan a húsvétot sem ünneplik, csak tudnak róla, hogy van, meg hogy mikor van. Minden csoportban szoktam húsvéti órát tartani, aminek keretében kicsit megismerkedünk az ünnep eredetével, történetével, a szokásokkal. Nem bírtam megállni, hogy a koreai kislányoknál kihagyjam, de azért nekik egy &quo

A koreai kislányoktól mindig tanul valami újat az ember. Vagy legalábbis én. Nemrégiben például azt tudtam meg, hogy náluk még a szülinapok is máshogy vannak, mint itt. Hallottam már erről Choitól is, csak ő nem is próbálta meg elmagyarázni, mi az eltérés a két rendszer között, mert úgy érezte, nem ismeri a megfelelő szavakat, úgyhogy csak annyit mondott, hogy ez egy bonyolult dolog, amikor meg Jint kérdeztem, ő csak vonogatta a vállát. Choit egyébként akkor kérdeztem meg erről, amikor arra a kérdésre, hogy mikor van a születésnapja, azt válaszolta, hogy nem tudja pontosan, de valamikor januárban, amitől nekem eléggé felszaladt a szemöldököm. No, akkor a magyarázat. Koreában követik a holdnaptárat is a Gergely-naptárral párhuzamosan. A holdnaptárnak ugye az a különlegessége, hogy nem esik egybe a Gergely-naptárral, például ezért vándorol a húsvét, aminek esetében nálunk is számít a hold. (Töriből ötödikben be kellett vágni, mint egy verset: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtö