LizaGazdija

Kis szösszenetek mindenféle témáról, főleg Janikovszky Éva életéből. A legtöbbje nagyon vicces, például a szimbolikus karácsonyon hangosan röhögtem, és mind tele van nagy igazságokkal. Van viszont néhány nagyon nyomasztó és szomorú, például az utolsó kettő. Az öregedés folyamata és ténye nem vidám, még ha úgy is ír róla J.É., mintha az lenne. És az sem vicces, hogy meghalnak az ember körül a szerettei. Ez utóbbit mondjuk nem is próbálja úgy ábrázolni, mintha vicces lenne. Érdemes elolvasni, csak azt sajnálom, hogy az illusztrációkból kimaradtam (e-könyvben olvastam). 5 pontot kapott

Anyuék tegnap reggel érkeztek haza egy hét után Pomorjéből, ami egy kevésbé felkapott üdülőtelep Napospart és Bourgas közelében. Kimentem eléjük a reptérre, aztán némi gubanc után eljutottunk a kocsijukhoz, és hazamentünk hozzájuk. Nagyon sok szépet hoztak, én pl. kaptam rózsából készült krémet, testápolót, sampont meg parfümöt, mivel Bulgária a rózsáról híres. Meg kaptam kagylóból készült nyakláncot is, amihez anyu ugyanolyan nyakláncból csinált fülbevalót is. (Ez azonnal el is szakadt, ami miatt szomorú vagyok, de megkérem majd anyut, hogy javítsa meg nekem. Tök szép egyébként, anyunak és Katának is nagyon jól áll az ugyanolyan szett.) A képek alapján Bulgária érdekes hely, legalábbis ez a része. A legviccesebb az, amikor két hatalmas szálloda között egy telken van egy kidőlt-bedőlt falú, félig beomlott tetejű faház, amit laknak is, és az udvarán paradicsomot termesztenek. Az se kutya, amikor a google maps mutatja, hogy van egy belső tava a szigetnek, de képtelen rábukkanni anyuék, m