LizaGazdija

Igyekeztem többet mozogni, mint szoktam, mert tudható volt, hogy akinek a napi mozgása hirtelen nullára csökken, az egy-két hónap alatt sokat fog hízni. Mivel én eleve korlátozottan vagyok jóban magammal, erre semmi szükség nem volt. Így két és fél hónap után két kilóval mutat többet a mérleg, és még mindig nem értem el a terhesség előtti súlyomat, hála az égnek. Amúgy rejtély számomra, mitől fogytam ennyit a szülés után, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakult. A karantén első két hónapjában korlátozottan sikerült tartani az elképzelést, azóta valamivel jobban, remélem, lesz is látszatja hamarosan. Ha úgy edzek, hogy Flóra is ébren van, akkor jóga, pilates és aerobic váltogatja egymást, ő ebből a jógát és a pilatest kedveli jobban. Neki is le szoktam teríteni egy szőnyeget/polifoamot, és ő is csinálja a gyakorlatokat, nagyon cuki. És milyen ügyes! Aztán egyszer csak elunja a dolgot, és - mivel most már jól megtanulta, hogy ilyenkor végképp tilos birizgálni a laptopomat, mert o...

Szerintem most az összes olyan kisgyerekes szülő tapasztalatát írom le, aki van olyan szerencsés, hogy nem rúgták ki, hanem home office-ban dolgozhat, és közben otthon van a gyereke is. Nem tudom, mi lehetne ennél stresszesebb (a munkanélküliségen kívül). Eddig azt csináltuk, hogy én bent ültem a szobában 8-tól délig*, Tomi meg a gyerekszobában és a konyhában szórakoztatta Flórát. Már így is elég megterhelő volt azt hallgatni, hogy legalább félóránként két-három percig keservesen sírva hív, és dörömböl az ajtón. Próbáltam, hogy kicsit kimegyek hozzá, amikor még nem mennek a videóhívások, de ez nem működik, mert nem elégszik meg pár perccel, konkrétan húsz percig nem engedett vissza. Amikor végre kijövök a szobából, akkor azonnal felkéredzkedik az ölembe, és nem lehet letenni**, szóval elég szép kihívás mosogatni meg főzni. Még jó, hogy általában két napra főzünk, szóval utóbbi probléma csak minden másnap áll fenn. Most viszont Tominak már nagyon megterhelő, hogy ő nem dolgozik, mer...

Ma már nem voltam szabadságon, megkezdődött a munka. Egy 13 fős csoportban helyettesítek. Múlt hétfő óta többször láttam a céges e-mailek között a nagyfőnök üzenetét, miszerint érthetetlen és felháborító, hogy egyesek még most is túlórákat írnak be maguknak, amikor jelenleg ezt aztán végképp semmi sem indokolja. Már ekkor láttam, hogy ezt azért hiheti, mert valószínűleg sosem próbált még hirtelen online oktatásra váltani. Tök egyértelmű volt számomra, hogy az amúgy csoportonként napi három óra most tökre nem három óra lesz, hanem inkább több, mondjuk négy. De ami ma jött el, arra nem számítottam. Konkrétan reggel 8-tól délután 1-ig csak angoloztam, és nem készültem el, még van vagy egy óra munkám, csak egyelőre kedvem nincs hozzáfogni, pedig kellene. És nem írhatok be, csak három órát. Persze ebben benne van, hogy eddig csak egy-egy fővel angoloztam online, ami könnyű, a 13 fős csoport viszont feladja a leckét, főleg, hogy persze sokaknak van kínja (az egyiknek nincs nete, a mási...

Míg sokak számára a karantén remek lehetőség arra, hogy végre sokat-sokat olvassanak, nálam ez máshogy alakul. Amíg eljártam dolgozni, tök gyorsan haladtam a könyvekkel, minden nap olvastam egy órát (oda felet, haza felet). Amióta itthon vagyok, egy sor nem sok, annyit sem olvastam, ezzel visszatértem a gyes alatt megszokott olvasásmennyiséghez. Keddig szabadságon vagyok, úgy volt, aznap értekezünk a főnökömmel, hogyan tovább. Ilyenekről ábrándoztam, hogy kérek két hét további szabadságot olyan megoldással, hogy gyűjtöm a mínusz órákat, úgyis hamar visszajönnek, ha újraindul az élet. Erre tegnap érkezett az e-mail, hogy az egyik kolléganő kiíratta magát (a rizikócsoportba tartozik, hétfőn nem várta meg a nagyfőnököt, és szerintem azt hitte, be kell majd járnunk, ezért elrohant orvoshoz), és a csoportját szerdától én veszem át. Vicces módon az olyan esetekben, amikor van egy láblógatós meg egy kevésbé láblógatós út, az én életem ritkán fordul a láblógatós irányába. Valahogy sosem alak...

Tominak két munkahelye van, abból jön össze a kb. teljes munkaidő - azt mondja, neki így jó, mert így nem mindig ugyanoda kell járni, nem mindig egyfélét kell csinálni, változatosabb. Az egyik munkahelye beállt a szemét cégek sorába, és a szombati, külön a cégek segítésére vonatkozó kormánybejelentést meg sem várva minden alkalmazottat kirúgott azzal, hogy majd később visszaveszi őket. Inkább nem kommentálom, kommentáltam eleget szóban az elmúlt napokban. A másik helyen kiadták neki a rendkívüli szabadságot, amit most vezetett be a kormány: 3 hét, gyerekeseknek szól. Utána meglátjuk, mi lesz, de csak húsvét után nyit újra a hotel, ez már tuti. Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött...