Szelíd motoros
Éppen sprinteltem a Duna-part felé este 9 környékén, hogy átvegyem Éva nénitől Marci kutyát, amikor is egy zebránál megszólított egy 40 felé járó motoros pasi. Megkérdezte, ismerem-e a környéket, van-e itt valahol gyorskajálda, majd nem várta meg a választ, hanem mondta, most jutott eszébe, hogy a Borároson van Meki, majd megkérdezte, elgurulnék-e vele odáig, mert látja, arrafelé tartok. Mondtam, köszönöm, nem, egyébként sem oda igyekszem. Kérdés, akkor hova. Mondom, a partra. Kérdés, minek. Mondom, a kutyámat fogom átvenni és hazavinni. Azt mondja erre, akkor ha már végeztem a sétáltatással, felhív, és üljünk be valahova. Mondtam, köszönöm, nem élnék a lehetőséggel. De miért? Mert már van párom. Erre a magától értetődő válasz: "Ó, nekem is van csajom. Majd nem verjük nagy dobra." Na, itt elköszöntem, mondtam még kedvesen, hogy akkor ott a Meki, amott meg a gyrosos, mire a pasi: "Most már nem kell. Egyedül egyek? Most már nem is vagyok éhes." Hát, ezen azért röhögte