Ma sem unatkoztunk
Tomi többnyire dolgozott, és én is. Fordítottam 15 oldalt, aztán összeraktam a holnapi óra kiegészítő anyagait aszerint, hogy mit szeretnék kinyomtatni, és mit szeretnék kivetíteni. Tomi fél 4-kor elborult arccal jött haza, azt hittem, nagyon fáradt, de nem, illetve nem csak - nagyon ki volt akadva. Ugyanis közölte vele a szálloda tulaja 11-kor, hogy még ma át kell költöznie egy egyszemélyes szobába, két szobalány (akik nem rokonok, csak ismerik egymást, együtt érkeztek, ja, egyikük 35, másikuk 50 éves) beköltözik az ő franciaágyas szobájába, és mindezt azért, mert holnap érkezik egy új dolgozó, akinek kell egy egyágyas szoba. Szerintem ez nem normális dolog. Csak jó lenne, ha nem aznap szólnának, hogy a Zimmerstundét nem lehet pihenésre fordítani, mert költözni kell, és szerintem az sem oké, hogy két felnőtt nőt egy szobába, ráadásul egy franciaágyba költöztetnek azon az alapon, hogy úgyis ismerik egymást. Végül is kb. másfél óra alatt áthordtuk Tomi dolgait a másik szobába, majd
