LizaGazdija

Tavaly annyira sokat olvastam, hogy nem tudtam vele lépést tartani a blogon, ezért az olvasmányok kb. kétharmadáról csak a molyon van értékelésem, itt nem emlékeztem meg róluk, csak év végén a borítókkal. Idén megpróbálok visszazökkenni a régi kerékvágásba, és megint írni mindenről, amit elolvasok. (A szakkönyvek nem számítanak.) A molyos kívánságlistámra egy nyereményjáték keretében került fel a könyv, és amikor nem nyertem meg, nem vettem le róla, mert nagyon érdekesnek találtam a fülszövege alapján. A molyos karácsonyon pedig éppen ezt a könyvet kaptam meg a molyangyalomtól. Mivel tavaly bejött az a szisztéma, hogy az év első könyve a molykarácsonyra kapott kötet, idén is így jártam el, úgyhogy ez volt az első olvasmányom 2013-ban. A regény alapkérdése, hogy mi lenne, ha a szerencse, a balszerencse a szerelem, a halál, az emlékezés, az ihlet, a végzet és a sors nem fogalmak lennének, hanem emberek, vagy még inkább állások, amiket emberek töltenek be. Nagyon érdekes felvet

Nagyon ritkán álmodom rosszat, hála az égnek. Most éjszaka azonban sikerült. Éjfél körül feküdtem le, fél 1 körül aludtam el azzal, hogy fél 10-kor kell csak kelnem, tehát pontosan 9 órám van aludni, ami szintén elég ritkán jön össze. Aztán álmodtam. Valami táborban voltam, vagy ilyesmi helyen, ahol nem a szobánkban tartottuk a holminkat, hanem lakattal zárható szekrényekben, pont, mint edzésen. Mindent oda kellett berakni, a ruhát, a táskát, a laptopot, mindent. Minden nap feltörtek legalább egy szekrényt, ami eléggé kiakasztott, de egy idő után azt gondoltam, velem ez úgysem fordul elő, végül is eddig még senki nem nyúlt a szekrényemhez. Egy napon, amikor mentem a szerkényemhez, azt láttam, hogy vagy négy-öt másikkal együtt azon sincs lakat, sőt teljesen üres. Mindenem eltűnt: a táborba magammal hurcolt nyári ruháim, a laptopom. A ruhákon kicsit kiakadtam, de a laptop miatt zokogtam, mert egy csomó fontos dolog van rajta, ami másnak értéktelen és érdektelen, nekem meg nagyon kell.