Hisztis vagyok
Az van, hogy két hónapja vettem egy szandált nyárra, ami mára úgy néz ki, hogy bármelyik szeméttelepen jobb állapotút lehet kukázni. Pedig rendeltetésszerűen használtam két hónapig: felvettem a lábamra, aztán mentem benne. De nem az erdőben, hanem az aszfalton. A városban. Normál tempóban. Nekem ne mondja senki, hogy ennyi és ilyen használattól úgy kell egy cipőnek kinézni, mintha egy kutya legalábbis megette, majd kihányta volna! Majd visszamegyek a Deichmannba, ha előtúrtam a blokkot, és az eladó fejéhez vagdosom a cipőt meg a blokkot egyesével, akkor is, ha apu szerint nem az eladó hibája. Tényleg nem ő tehet róla, de nekem akkor is ő lesz kéznél. Előtte megkeresem a vonatkozó fogyvéd. paragrafusokat, és kinyomtatva magammal viszem, ki ne derüljön, hogy igazából nem kell visszavenniük fél éven belül. Ja, és kérem a pénzemet. Na szóval. Ebben a szandálban nem vagyok hajlandó emberek közé menni, de abban a túracipőben sem, amiben jobb híján ma járkáltam. Márpedig gyakran megyek embere