Visegrádról Szentendrére
Ma elmentünk kirándulni. Vagy inkább túrázni, az a helyes kifejezés. Kivel? Endrével. Új szereplő, néhány hete kereszteztük egymás útját, amikor Danival Ausztriába mentünk kirándulni. Hogy ki ő? Azt nem tudom megmondani. Mindenesetre szeretek vele lenni, vele voltam a második ausztriai túrán is két hete. Ami biztos: sokat túrázik, és jóval kreatívabb útvonalak kiötlésében, mint én. Szóval nála a kirándulás nem azt jelenti, hogy fél 10-es kezdettel Hűvösvölgyből felmászunk az Erzsébet-kilátóhoz, onnan meg átsétálunk a Normafához, hanem például azt, hogy hajnali 5-kor elmegyünk kocsival Szentendrére, átbuszozunk Visegrádra, és reggel 7-es kezdettel visszasétálunk a kocsihoz. Kitalálta ezt, megkérdezte, van-e kedvem vele tartani (mert amúgy simán túrázgat egyedül is), én meg mondtam, hogy van. És bírtam. Sőt jól bírtam. Igaz, a vége felé már nagyon nyomta a lábamat a bakancs, és már nem esett annyira jól lefelé baktatni, de meg tudtam csinálni a túrát. Eddig 25 km-re voltam hitelesítve,