Elég kemény hetem volt. Rengeteget tanítottam, félévet zártam, karácsonyi ajándékot barkácsoltam 14 főnek, karácsonyi órát állítottam össze, egy vizsgán bizottsági tag voltam, könyvbemutatóra mentem, szóval volt itt minden. Kedden fél 2-kor, szerdán fél 3-kor feküdtem le, és a napjaim munka része átlagosan 7-től 7-ig tartott, úgyhogy péntekre teljesen használhatatlanná voltam. Jin megint megpróbált bohóckodni, ahogy szokta, de én péntek 5 órakor már a végkimerülés határán álltam, ezért egy "Jin, don't do this, please, I'm sooo tired" kéréssel reagáltam az ökörködésre, mire a gyerek megdöbbent, majd mondta, hogy "O.K.", és megtett minden tőle telhetőt, pedig ő sem volt már a helyzet magaslatán. Ilyen hosszú 50 percet még talán sosem éltem, mint akkor, majd elaludtam. Mikor 7-re végre hazavergődtem, úgy éreztem, meghalok, ha nem alhatok, ezért beállítottam az órámat fél 9-re, hogy Marcit még időben le tudjam vinni, és lefeküdtem. Fél 10-kor ébredtem fel. Annyi