LizaGazdija

Tesztet írunk két nyelvtani témából meg egy szószedetből. Előbbieket összesen négy napon keresztül tanultuk / gyakoroltuk, számolatlan mennyiségű kommunikatív és drill jellegű feladat volt hozzájuk. A szószedettel két napon át foglalkoztunk (nyilván nem a teljes négy órában, de azért fél-egy órát biztosan). Egy lapról beszélünk, kb. 30 érzelmeket kifejező szóról, ebből kb. 20-hoz kép is van, valamint mindet megbeszéltük többször is, alaposan, németül is elhangzott a jelentése mindegyiknek. Pénteken elmondtam, miből lesz a teszt (ebből a két nyelvtani anyagból meg a 30 szóból), gyakoroltunk is orrvérzésig. Ma megvolt a teszt. A nyelvtani rész még úgy döcögősen ment is valahogy, de a szókincs... Gyártottam a neten egy keresztrejtvényt, ami úgy néz ki, hogy definíciók vannak (a boldog ellentéte; így érezné magát valaki, akinek nyilvánosan lecsúszik a nadrágja; nagyon dühös; stb., stb.), és azokból kell kitalálni a szavakat. És nem tudták megoldani. (Jó, azért többeknek meglett 5 jó megold

Mivel már csak két nap van a határidőig, és max. kétórányi munka kellene ahhoz, hogy elkészüljek a fordítással, nyilván egész este nyűglődöm, és csak rövid időszakokra bírom rávenni magam az olvasásra. Ilyenkor jellemzően hülyeségekre megy el az idő, ma többek között kitöltöttem Deményék tesztjét is, amely azt mutatja meg, mennyire való valakinek kutya, és ha eléggé, akkor milyen. Nekem azt hozta ki, megfelelő gazdialapanyag vagyok, csak ne vizslát válasszak, mert ahhoz nem eléggé őrült, inkább valami kevésbé macerás példányt fogadjak örökbe. Szóval örülök, hogy Deményék kutyásnak tartanak, mert én az utóbbi rémülten veszem észre, hogy elmúlt belőlem a kutyásság, amióta nincs Liza. Már akkor elindult ez a folyamat, amikor Marci még volt, de akkor még nem volt olyan durva, illetve nem is biztos, hogy az már ez a folyamat volt - ilyenekre gondolok, hogy Liza még simán kuncsoroghatott ebédnél, és kapott is a kajámból, Marci már nem, Liza még alhatott az ágyamban olykor-olykor, Marci már s