LizaGazdija

Köszi, Eszti!

Írt Facebookon az egyik közepesen szimpi máltai srác, hogy régen látott már Couchsurfing-találkozón, mi történt velem. Elmeséltem, hogy most ilyen fura időbeosztásban dolgozom, többek között pénteken is éjfélig. Ezek után, hogy legyek már én is jófej, ha ő kedves, megkérdeztem, milyen volt a római vakáció, és mi az a molinó, amit lobogtat minden képen, és az van ráírva, hogy "You Should Be Here". Azt felelte, szívesen elmeséli, de hosszú sztori, és mivel úgysem láttuk egymást egy hónapja, egy kávé mellett szeretné. Tökre odavoltam, milyen barátságos már. A találkozóra hétfőn került sor, mikor visszaértem Gozóról. Barátságos meg kedves? Egy lófütyit. Elém tolta a laptopját, majd elég erősen bekezdett: erről nem beszél akárkinek, nekem is csak azért mondja el, mert én igazán megérdemlem, mert az alapján, amennyire ismer (= semennyire), én igazán jó ember vagyok . Ekkor gondoltam rá, hogy felállok és hazajövök, merthogy ez egy kib. piramisjáték lesz, de végül nem tettem, mert

A mai kettlebellen, a páros versenyen nyertünk a párommal, mert kemények vagyunk, mint a kő, megint találkoztam Kayjel, a skót lánnyal, aki nemrég tért vissza a nyaralgatásból, és elmentünk pizzázni, tegnap voltam a 19 éves kolleginámmal, Irinával Gozo szigetén, ami csodaszép, minden tökéletes. De csak egy mondat kellett hozzá, hogy órákig tartó sírhatnékom legyen: újabb volt jedlikes osztálytársam készül az esküvőjére. Ilyenkor kicsit elgondolkodom, hogy bár gyönyörű helyen élek, jó munkám van, meg családom is, meg szerencsém is van egy csomó-csomó mindenben, de az életnek ezen a területén vajon miért történik ez velem, és lesz-e máshogy valaha is. Basszus, ilyenkor kicsit bepánikolok, hogy már elmúltam 27, és sehol sem tartok, hát mi lesz velem, amikor én párt szeretnék meg gyerekeket, és kifutok az időből. Na, inkább mutatok néhány képet Gozóról, mielőtt teljesen befordulok. Gozo partjai a kompról A Hop On Hop Off busz első megállója egy szuvenírboltnál volt :D Kóstoló